A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

ÚJRA SZABADON
67
száz forint, és akkor már kellett volna gyermektartást fizetni – bár a feleségem
nagyon rendes volt, addig nem fogadott el semmit –, fogtam magam, és jelentkeztem
a Casinóba pincérnek. Fölvettek. Kaptam engedélyt a Rutexnél, úgyhogy
fél napig ott voltam, egy órakor átmentem a Casinóba, kettõkor nyitottak, és ott
voltam éjszaka egyig. Ezt egy hónapig csináltam, és hát összecsuklottam, nem
bírtam tovább. Elmentem a Rutextõl, és maradtam a Casinóban egész nyáron.
Aztán a Csilit átvette a fõnököm, és magával vitt engem. Ott voltam egészen odáig,
amíg nem rehabilitáltak. Az pedig úgy történt, hogy Szolnokon ment Mesterházy
Lajosnak egy darabja, a Pesti emberek. A premier elõtt egy héttel Tyll Attila
megbetegedett, és Berényi Gábor fölment Aczélhoz, hogy engedjen vissza engem,
nehogy elmaradjon a premier. Berényi mesélte, hogy Aczél hallani sem akart róla,
merthogy én elmentem pincérnek, ott mutogatom a fájdalmamat és a sértõdésemet.
Berényi megmondta neki, hogy három gyerekem van, ez egyáltalán
nem mutogatás, csak ott tudok keresni. Kiderült, hogy Aczél nem is tudta, hogy
három gyerekem van. Így ítélkeztek az ember felett, azt sem tudták, hogy milyenek
a körülményei. Akkor azt mondta Aczél, hogy rendben van, fölhívatott, és
megadta az instrukciókat. Semmi különösebbet, csak hogy ne tegyek semmi
olyasmit, ami a rendszer ellen van. Nem mondtam, hogy nem tettem addig sem.
Másnap már mentem is próbálni. Ha a Berényi nincs, isten tudja, hogy mikor kerültem
volna sorra, mert Ádám Ottó nem tartott számon. Nem voltam én számon
tartva. Nem törõdtek velem.
FORINTOS GYÖRGY, 1991: Mikor kijöttem a börtönbõl, volt egy olyan elképzelésem, hogy
a nagy megrázkódtatás után kicsit másképp fognak menni a dolgok. Úgy saccoltam,
hogy a szocialista tábor egy kicsit kiegyensúlyozottabb körülmények közé
kerül. Nyilván a ruszkik is tanultak abból, hogy a gazdasági kapcsolatok sem lehetnek
annyira egyenlõtlenek. Ebbõl következett, hogy olyan nyelvet kell tudni,
amit nagyon kevesen ismernek. 1956-ban rengeteg értelmiségit csuktak be, és hát
azok legalább egy idegen nyelven beszéltek, de általában világnyelveken. Nekem
valami olyasmibe kell kezdenem, ami nem világnyelv, de mégis elég nagy lesz rá
a kereslet. Kizárásos alapon jutottam el a lengyelhez. Nem volt nagy fizetésem,
de egy jó tanárt kerestem. Nekiestem a lengyelnek, és amikor már kezdtem belejönni,
1960 végén otthagytam a Villamos Kismotorgyárat, és elmentem éjjeliõrnek.
Éjjel kitûnõen tudtam tanulni. […]
A lengyellel gyorsan haladtam, körülbelül másfél évvel késõbb fogtam magam,
és újra bekopogtam az Országos Fordító Irodánál. Adtak egy próbafordítást, aztán
apróbb dolgokat, például Lengyelországba meghívó kellett az útlevélhez,
anyakönyvi iratok, bírósági iratok, ezeket fordítgattam. Dobossy Imre volt a
vezetõ, egy kitûnõ ember, most is nagy szeretettel és nagyrabecsüléssel tudok rá