A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

174 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
tem túlzásba, hogy a klerikálisoknak segítettem vele. Én ezt nem tekintettem
vádpontnak, inkább büszke voltam rá. A budapesti pártbizottság határozta el,
hogy le kell bontani a Rókus-kápolnát. […] Írtam egy fõosztályvezetõi levelet –
ezt a zsûri ülésén felolvasták –, amelyben törvénytelennek neveztem a kiírás szövegét,
mert a mûemlékek lebontását a törvény tiltotta. Így valóban személyes
közbelépéssel akadályoztam meg a lebontást. […] Ezután bebizonyítottam, hogy
az az indok – hogy leszûkíti a Rákóczi utat –, amivel próbálták megindokolni a
lebontás szükségességét, nem áll fenn. Úgyhogy igen kellemetlen leégése volt a
pártbizottság emberének, amit nem bocsátott meg nekem. Hát ez volt az elsõ
vádpont. A másik volt a fõépítészi rendszer, ami szintén vádpontként szerepelt
a megyei önállóság megsértése miatt. A harmadik pedig, hogy elleneztem az akkor
kijött telekpolitikai rendszert. A telekpolitikai rendeletek alapján a mezõgazdaságilag
nem hasznosítható területeket telekként lehetett eladni. Ezekbõl lettek
a zártkertek. Ezt a zártkertrendeletet, amely rengeteg bajt okozott és okoz még
ma is, akkor fõosztályvezetõi minõségben elleneztem, és ez ellen több indokú leiratot
írtam. Már akkor is sikerült világosan megmondani, hogy ezekbõl sohasem
lesz mezõgazdaságilag hasznosított terület, ezek üdülõterületek lesznek.
Ezek nincsenek benn a rendezési tervben, és ezzel megváltoztatják, lehetetlenné
teszik a rendezési tervek megvalósítását. Ez volt a harmadik vádpont. Még arra a
vádra is emlékszem, hogy a káderek kiválasztásánál többre értékeltem a szakmai
tudást, mint a politikai megbízhatóságot. Én akkor fegyelmi eljárást kértem emiatt
a párttitkári nyilatkozat miatt magam ellen az V. kerületi pártbizottságtól.
Az V. kerületi pártbizottság titkára rögtön meg is indította az eljárást, amely néhány
napig tartott. Néhány hónap múlva a pártközpontból kijött a VÁTI összekötõje,
és közölte velem, hogy az V. kerületi pártbizottság lefolytatta az eljárást,
és megállapította, hogy a párttitkár valóban ezeket a vádpontokat hozta fel ellenem,
de egyikben sem volt igaza, mindhárom vádpontban nekem volt igazam.
Ez volt a fegyelmi eljárás vége. De hát hiába hozta az V. kerületi pártbizottság azt
a határozatot, hogy az eltávolításom indokai nem voltak helyesek, én akkor már
el voltam távolítva.
SEBES SÁNDOR, 1989: Bevezetõül azt mondom, hogy semmiféle konkrét tény, amellyel
azt tudnám bizonyítani, hogy ez az ügy el volt túlozva, vagy koncepciós jellegû
lett volna, nincs a kezemben. De feltételezés a részemrõl, hogy ebben az ügyben
nincs minden rendben. Ennek hangot is adtam annak idején, mindjárt az elején.
Ugyanis úgy kezdõdött, hogy Onódy Lajos, aki az Éttermi és Büfé Vállalatnak
volt az igazgatója, éspedig nagyon jó igazgatója, Amerikában volt éppen, amikor
az ügy vizsgálata megkezdõdött a Budapesti Rendõr-fõkapitányság részérõl. A
budapesti fõkapitányság vezetõje Sós György vezérõrnagy volt, aki korábban