A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
50 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE<br />
mert én még egyet sem láttam, nemhogy milliószámra lenne belõle. <strong>Az</strong> embert<br />
átalakítani mindig sokkal nehezebb, ráadásul ez a kulcsa, ez a szíve az egésznek,<br />
enélkül semmi sem érvényes. <strong>Az</strong>t hiszem, hogy ez õt is aggasztotta, mert csak<br />
elkomorodott, és nem válaszolt rá semmit. De hát egy börtöntisztnek errõl valószínûleg<br />
kevesebb illúziója volt, mint bárki másnak.<br />
FENYÕFALVI GYÖRGY, 1997: Sokan voltunk egy nagy teremben, többnyire asszonyok voltak<br />
ott. H<strong>os</strong>szú padokon ültünk. Borzalmas h<strong>os</strong>szú ideig vártunk. Nyolc órára<br />
mentünk, és délben olvasta egy hivatás<strong>os</strong> valaki a névsort. Tíz-húsz fõs csoportokat<br />
csináltak, és átvezettek bennünket egy h<strong>os</strong>szú terembe. A terem h<strong>os</strong>szában,<br />
középen el volt választva egy méter magas pulttal, és a mennyezetig sûrû dróthálóval<br />
elzárva a szoba egyik fele a másiktól. Meghatározott sorrendben kellett<br />
bemenni, és a kijelölt fachnál megállni. Amikor mindenki elhelyezkedett, a drótháló<br />
másik oldalán, a terem sarkából bejöttek a rabok ugyanolyan sorrendben,<br />
mint ahogy mi elhelyezkedtünk. Megálltak szépen, csináltak egy jobbra át!-ot.<br />
Amikor bejöttek, apámról rögtön tudtam, hogy õ az. A várakozás alatt, meg egyáltalán,<br />
amikor szóba került, hogy megyünk látogatni, nem tudtam, hogy kivel<br />
kell majd találkozni. Nem úgy értem, hogy az apámmal vagy valaki mással, hanem<br />
hogy hogyan néz ki: alacsony, magas, kopasz, szõke, barna? Nem emlékeztem<br />
rá, fogalmam sem volt. Arra nagyon jól emlékszem, hogy a h<strong>os</strong>szú várakozás<br />
alatt a váróteremben többször is arra gondoltam, vajon hogy néz ki. Amikor<br />
belépett, abban a pillanatban már tudtam, hogy a sok rab közül melyik az én<br />
apám. Nyilván visszajött valami kép a múltból. Megmozgatta az ember lelkét.<br />
Olyan szorongásszerû valami volt. Apám állandóan m<strong>os</strong>olygott és kérdezgetett.<br />
Néhány perc volt csupán az egész.<br />
KUKLAY ANTAL, 1990: Kiderült, hogy a kommunista káderekkel ugyanúgy lehet kommunikálni,<br />
bajtársiasak, megértõk egymással, tehát ugyanolyan normák szerint<br />
élnek, mint mi. Sokat tanultam az úgynevezett revizionistáktól. Tulajdonképpen<br />
ötvenhatról és a hátterérõl is tõlük tudtam meg a legtöbbet. Nekem nagyon sokat<br />
jelentett, hogy rengeteg emberrel találkoztam a börtönben. Ott mindenki<br />
olyan nyíltsággal beszélt az élete szám<strong>os</strong> vonatkozásáról, amilyenre normális körülmények<br />
között sehol sem kerülhetett volna sor. Rengeteg olyan sorsot vagy<br />
életformát ismertem meg, ami korábban elképzelhetetlen volt számomra. Vitatkoztunk<br />
gazdasági, tudomány<strong>os</strong>, technikai dolgokról, a jövõrõl, az igazság<strong>os</strong> társadalom<br />
lehetõségérõl, a történelemrõl. Így a gondolkodásom nem maradt meg<br />
olyan átlag<strong>os</strong>an mûvelt, de a saját körében élõ papnak a gondolkodásánál, aki be<br />
van zárva egy ideológiai, filozófiai rendszerbe, és nem tud onnan kitekinteni.<br />
Számomra ez volt a börtönnek a nagy elõnye, az ajándéka. Mint az egyetem,<br />
ahol új szemléletet kapott az ember. Nekem sokat jelentett az olyan emberek is-
Change language