A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

70
A MEZÕGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSE
nem ment könnyen, fõleg a megszilárdítás • élezõdött az ellentét a munkás-paraszt szövetségen belül
• fejszével, villával kikergették az agitátorokat • egész nap ott ültek annak a parasztembernek a
nyakán, akinek akkor éppen dolgoznia kellett volna • meg kellett duplázni a mezõgazdasági hozamokat
• azok a téeszek jártak jól, amelyek nyakló nélkül vették fel a hiteleket, mert azokat elengedték
• kihagytam a közvetítõ kereskedelmet
PAP JÁNOS, 1987: Kétfrontos harc ment, próbáltuk a lenini normákat betartani, és harcolni
a jobb- és baloldali elhajlások ellen. Nagyon fontos volt a mezõgazdaság
szocialista átszervezése. Nem tenni engedményeket egyik oldalnak sem, nem
beerõszakolni a parasztokat a téeszbe! Voltak akkor ilyen legendák, de nem igaz,
nem történt erõszak, illetve ha valahol valamilyen kilengést tapasztaltunk, azonnal,
nagyon keményen felléptünk azok ellen, akik nem megfelelõ módszerekkel
próbálták meggyõzni a parasztokat. Volt aztán, ahol azt mondtuk, jobb hagyni
– például Tihanyban és Badacsonyban –, maradjon úgy, ahogy van, nem kell ott
termelõszövetkezet. Ismertük a megyét, megyei emberek voltunk mind. 1960 tavaszán
még volt pár község, amelyik nem ment át, de jött az ukáz, hogy kezdõdnek
a tavaszi munkák, álljunk le a további szervezéssel, majd õsszel folytatjuk.
Bennünk már nagy lelkesedés élt, hogy azt a keveset, azt a másfél vagy kéttucatnyi
községet a megyében még be kellene szervezni. Volt egy versenyhangulat.
Kimentem késõ éjszaka, és fáradt, kialvatlan, ideges emberekkel találkoztam.
Azok a brigádok – kommunisták meg pártonkívüliek –, amelyek gyõzködték a
parasztokat és vitatkoztak, már hónapok óta kint dolgoztak. Abba kellett hagyni.
Nehéz volt megértetni, de le kellett állni, mert idegileg túlhasználódott állapotban
voltak az embereink. Ilyenkor következik be az, hogy nem tiszta és nem
politikai eszközökkel dolgoznak. […]
Az egészet sorozatos központi bizottsági ülések elõzték meg, ahol voltak összecsapások.
Az egyik elképzelés az volt, hogy elõször fel kell építeni a nagyüzemi
gazdálkodás modelljét, aztán csak beterelni a parasztot a kész épületekbe, majorokba,
a másik meg, hogy szegénnyé tenni, aztán bemegy maga. Szóval, voltak
összetûzések, de tisztázódtak a kérdések, és ment a meggyõzõ munka, méghozzá
nagyon részletekbe menõen. Akkor sok ismeretanyagot tudtunk megszerezni
a termelési eljárásokról a világ mezõgazdaságából, a szomszédos országokból is,
és Nyugatról is. Mondtuk, hogy akkora földön lehet kétszer meg háromszor anynyit
is termelni. Hitték is a parasztok, nem is, de sikerült meggyõzni õket, hogy
a közösség erejével elõbbre tudunk menni. Falunként változott a helyzet. Volt,