A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

ANNOTÁLT NÉVMUTATÓ
223
SZABADY EGON 121, 122
(1917–) demográfus. 1940–80 között a KSH munkatársa, 1966–80-ban elnöke volt.
SZABÓ LÁSZLÓ 61, 171
(1931–) újságíró, rendõrtiszt. 1953-tól a Szabad Nép, illetve a Népszabadság munkatársa, 1964–89 között
a Kék fény c. tévémûsor vezetõje.
SZABOLCSI MIKLÓS 66
(1921–2000) irodalomtörténész. 1967–80 között az MTA Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója,
1959–60-ban az Élet és Irodalom felelõs szerkesztõje, 1969-tõl az ELTE BTK egyetemi tanára volt.
Az MTA tagja (1976).
SZAKÁCS SÁNDOR 117–120
(1936–) gazdaságtörténész. 1956-ban egyetemi hallgatóként tagja lett az ELTE diákbizottságának és
a Tiszta szívvel c. egyetemi újság szerkesztõségének, részt vett a nemzetõrség szervezésében.
1958–60 között Tatabányán könyvtáros volt, majd az MKKE Gazdaságtörténeti Tanszékére került.
1988-tól egyetemi tanár, 1996–2001-ben tanszékvezetõ. 1990–94 között a Mezõgazdasági Múzeum
fõigazgatója volt. Több hazai és nemzetközi szakbizottság tagja.
1956-os Intézet OHA, 582. számú interjú, készítette Beck Tibor 1993–94-ban, 13 ív.
SZÁNTÓ PIROSKA 100
(1913–98) festõ, grafikus, Vas István költõ felesége. Visszaemlékezései dokumentumértékûek.
SZCZEPANSKI, JAN 68
(1914–2004) lengyel szociológus, 1966–70-ben a Nemzetközi Szociológiai Társaság elnöke volt.
SZEKÉR GYULA 74, 78, 124, 125
(1925–) politikus, vegyészmérnök. 1949-tõl a Fémipari Kutatóintézetben dolgozott, majd a SZU-ban
aspiráns volt. 1954-tõl a Nehézipari és a Vegyipari Minisztériumban vezetõ posztokat töltött be.
1956–75 között vegyipari, illetve nehézipari miniszterhelyettes, majd miniszter, 1975–80 között a Minisztertanács
elnökhelyettese, 1980–84 között az OMFB, majd 1989-ig az MSZH elnöke volt.
1956-os Intézet OHA, 66. számú interjú, készítette Laki Mihály, Farkas Katalin 1987-ben, 17 ív.
SZÉLL JENÕ 29, 51, 55–56, 97, 180–181, 192
(1912–94) népmûvelõ, politikus, publicista. 1932-ben belépett a KIMSZ-be, és az egyetemi diákmozgalom
titkára lett. 1933-ban másfél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után Párizsban és Bécsben
textilvegyészetet tanult. 1945-tõl pártalkalmazott, 1948–50 között bukaresti magyar követ, 1951-
ben az MDP KV munkatársa, 1951–57 között a Népmûvészeti Intézet alapító igazgatója volt. A Nagy
Imre körül kialakult pártellenzék aktív tagja lett. 1956-ban az MR kormánybiztosává nevezték ki. A
forradalom leverése után az OSZK tudományos munkatársa, valamint mûfordító volt. 1959-ben 5 év
börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult. 1964-tõl a Zenemûkiadó lektora, 1970-tõl a Könyvvilág
szerkesztõje volt. A TIB egyik alapítója.
1956-os Intézet OHA, 4. számú interjú, készítette Hegedûs B. András, Kozák Gyula, Szabóné Dér
Ilona 1981–82-ben, 40 ív.