A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
184 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE<br />
ba belépõt szerezni. És akkor egy fiatal tanársegéd azt mondta, hogy az nem ilyen<br />
egyszerû, de menjek be hozzá a tanszékre. Megkerestem, és szerzett nekem egy<br />
Illés-beugrót. Annak idején a Bercsényi utcában játszottak – ez 1964-ben volt –,<br />
és akkor életemben elõször elmentem egy Illés-bulira, és öt éven keresztül szinte<br />
nem volt olyan hétvége, hogy ne az Illés-buliban töltöttük volna az idõt. Utaztam<br />
velük Pécsre, Nógrádverõcére, vasutasgyerek lévén szabadjegyem volt, és<br />
olyan fanatikus Illés-rajongó voltam, mint m<strong>os</strong>t a Fradi-drukkerek.<br />
<strong>Az</strong> öcsémnek, aki késõbb orv<strong>os</strong>tanhallgató lett, általam már tizenhat éves korában<br />
egyetemi diákigazolványa volt, amellyel ilyen bulikra bejöhetett. Egy egyetemi<br />
diákigazolvány komoly dolog volt. <strong>Az</strong>tán – miután az egyetemet befejeztem<br />
– három éven keresztül az öcsém szerzett nekem diákigazolványt. Úgyhogy megh<strong>os</strong>szabbítottuk<br />
egymás egyetemi éveit nyolc-tíz évre. <strong>Az</strong> öcsém az elsõ évfolyamban<br />
megszervezte az orv<strong>os</strong>tanhallgatóknak a Medikus tea nevû rendezvényt.<br />
Mint fõszervezõnek volt egy kétszemélyes klubközi belépõje, amellyel Budapest<br />
összes elit klubjába ingyen bemehetett. Úgyhogy ettõl kezdve nélkülünk<br />
nem volt buli Pesten. Nem jelentett egyébként annál többet, hogy esténként<br />
megittunk két üveg sört. Tehát költségünk nem volt vele. Elég sokat beszélnek<br />
arról, hogy mi volt annak idején: valóban, a Beatles, 68, Párizs, a diáklázadások,<br />
ez azért begyûrûzött <strong>Magyar</strong>országra is. És az a generáció, a hatvanas évek második<br />
felének egyetemi fiatalsága, az nem egy a sok közül. Annak idején azt hittem,<br />
hogy az egész életem olyan lesz, hogy majd mindig szakállt hordok, és a<br />
szabadidõmet klubokban töltöm.<br />
<strong>Az</strong> egyetemen szerveztem az Illés-bulikat, tehát ugyanúgy benne voltam mindenféle<br />
kultúrbizottságban, mint korábban. Ugyanis az összes ifjúsági rendezvény<br />
a KISZ égisze alatt futott. A KISZ feladata volt megfogni a fiatalságot. Mivel<br />
lehetett megfogni a hatvanas évek végén, ha nem az Illéssel? Nagy bunyók<br />
voltak a bejutásért egy-egy várbeli bulira. Vannak fényképeim is. Volt az a film:<br />
Ezek a fiatalok. Na hát, annak a forgatásán is, a Várban, természetesen ott voltunk.<br />
Ott lehetett látni, hogy milyen volt a 68-as bulihangulat. Mindenki nyakkendõben,<br />
fehér ingben, fekete zakóban, de az Illésék olyan zenét játszottak,<br />
hogy a tánc megállt. Amikor saját számokat adtak elõ, nem táncoltunk, hanem<br />
elkezdõdött a csápolás. 1966-ban volt talán az elsõ magyar szám. És egyre több<br />
volt a saját szám, és egyre kevesebb volt az, amire táncoltunk. Tarolt a Beatles,<br />
és amíg a külföldi számok mentek, táncolt a banda, amikor jött a Ne gondold!<br />
meg a többi Illés-szám, abban a pillanatban vége volt a táncnak, és mindenki csõdült<br />
a színpadhoz, élvezte, hogy van magyar zene is. És ez aztán továbbment, az<br />
évek során egyre progresszívabb, egyre népiesebb lett. Olyan bulikat csináltunk,<br />
hogy ha valamelyik srác szerzett egy Beatles-lemezt, kialakítottunk egy nagy