A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

KULTÚRA
109
emlegetnek, mint elsõ feketevonatos filmet, pedig ez az. 1962-ben csináltuk, 1963-
ban lett bemutatva. […] Amikor a film készen volt, a II-es telep állománya két
pártra oszlott. A fele azt mondta, hogy na, végre jött két vagány kölyök, vége a
benyalós dokufilmeknek. A másik tábor pedig: „Kellenek nekünk ilyen filmek,
elvtársak?” Nem is kaptunk mûvészeti prémiumot. Közben már dolgoztunk a Cigányokon,
ami Európában az elsõ cigányfilm volt. Azt meg a Bartók mozi mûsoráról
vették le. Egyszer csak egészen érdekes módon a következõ évben, 1963-ban
megnyertük a Miskolci Rövidfilm Fesztiválnak a nagydíját, én megkaptam a legjobb
operatõr díját a Cigányokért. Szóval tulajdonképpen egy teljes döbbenettel
néztünk egymásra Sárával, hogy mi történt? A lényege ennek a pálfordulásnak,
hogy akkor jött be az Aczélnak az a nagyon ravasz, de nagyon okos elképzelése,
hogy igyekezett egyre inkább ilyen filmekkel mint hivatkozási alapokkal erõsíteni
az új kormány kultúrpolitikáját. Valamit mindig kiengedtek Nyugatra. Nekem
Aczél sose tiltotta be az útlevelemet, mert tudta, hogy én ebbe a fészekbe nem
csinálok bele. Másrészt pedig, hogy hát tessék, Gaál is kiment, ott van a filmjével
együtt. Tehát mi estünk bele ebbe a váltóáramba, gondolhatod, mert hát ott voltunk
lent, amikor megvonták a prémiumot, és hirtelen megkapjuk a nagydíjat a
Miskolci Rövidfilm Fesztiválon. Tehát ilyen furcsa kultúrszaunában voltunk, ennek
voltunk a „tárgyai”.
1963 augusztusában, pont a harmincadik születésnapomon kezdtük el a Sodrásban
forgatását, ami megint egy gyomorszorító helyzet volt, mert különbözõ erõk
nem akarták, hogy a Balázs Béla Stúdióból én induljak elõször játékfilmmel. Egy
hónapot csúszott a forgatókönyvem elfogadása. Július 7-én kaptam meg rá a pecsétet.
[…] A Sodrásban fogadtatása elementáris volt. Nagy berobbanás volt tulajdonképpen,
mert más képekben beszéltünk, mint az elõzõ filmek. 1963 decemberében
itt volt Henri Langlois, megnézte a filmet, és arra igyekezett rávenni a
magyar szerveket, hogy küldjék ki a velencei fesztiválra. Nem küldték. Karlovy
Varyba küldték, hogy megakadályozzák nemcsak azt a lehetõséget, hogy az ember
az elsõ filmjével dobbantson, hanem azt is, hogy esetleg kint is kapjon ajánlatot
vagy lehetõséget. Ez megismétlõdött a Holt vidékkel is, amikor megfelelõ
elvtársak a következõképpen gyõzték meg a szemellenzõs kádereket, akik döntöttek:
„Elvtársak, nekünk a legjobb filmjeinkkel nem a kapitalista filmfesztiválokat
kell segítenünk, hanem a szocialistákat.” Miután én akkor sem tartoztam
semmiféle társaságba, de mindenképpen arról volt szó, hogy ez a film egyfajta
szemléletet képviselt – Karlovy Varyba vele! Mert az egy szocialista filmfesztivál,
magyarán: nem olyan fontos, mint egy nyugati. Ugyanakkor egy hipokrita banda
volt, ahol csak lehetett, a saját embereinek a filmjeit nyomta kifelé, Velencébe
vagy a cannes-i fesztiválra. […]