A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

120 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
Nekem is, de a vezetõknek is. Mert ugye a vezetõnek egyik szempontja az, hogy
a beosztottjai ne csináljanak galibát. Én galibát e tekintetben nem csináltam, publikációs
lehetõségünk az átlagnál jobb volt. Tudni kell azt, hogy Pach és Berend
a történettudomány irányítói voltak. Már lezajlott akkorra az Andics–Pachkonfliktus.
A lényeg az, hogy ez egy olyan csapat volt, vagy olyan tanszék volt,
amelynek a vezetõi azért nem egyszerûen tanszékvezetõk voltak, hanem a tudománypolitika
akkori nagyágyúi közé tartoztak. Végeredményben teljesen azon
múlott, hogy õk, ha akarták, akkor megjelent valami, ha viszont nem akarták,
akkor nem jelent meg. […]
Én tényleg nagyon komolyan dolgoztam. Azért tudni kell azt – bár ebbe nem szívesen
megyek bele –, hogy én nagyon szorgalmasan dolgoztam, de ez nem mindenkiben
váltott ki lelkesedést. Itt a tanszéken munkásõrök voltak, párttitkárok
voltak, dékánok voltak, ellátva adminisztratív teendõkkel. Ebbõl következõen
nyilvánvaló, ha valaki nagyobb mértékben végez adminisztrációt, nincsen annyi
ideje a kutatásra. Én csak a szakmára álltam rá, és még végeztem azt a kis munkát,
amit kiosztottak nekem. Társadalmi munkát, meg tanszéki titkár is voltam,
meg ilyenek, de azért annyira ezekkel a munkákkal engem nem lehetett lefékezni,
hogy ne dolgozzak és ne írjak. […]
Sose törekedtem arra, hogy én legyek a tanszékvezetõ, de korán kandidátus lettem,
és ezért fönnállhatott az a veszély, hogy esetleg én is szóba jöhetek mint
tanszékvezetõ. Egyetlenegy kizáró ok volt, hogy nem vagyok párttag. Mert a
tanszékvezetõnek azért párttagnak illett lenni. Ez esetben engem egészen hoszszú
ideig, a hetvenes évekig nem kapacitáltak. Tehát ami a párttagságomat illeti,
voltak nyomások, de ezek a nyomások nem voltak elviselhetetlenek. Nagyon
élveztem a függetlenséget, amivel nem kérkedtem, de élveztem, hogy sok mindenben
részt vehetek, azért én fantasztikus sok anyagot ismerek, ez kötelez engem
arra, hogy továbbra se hazudjak, tehát vigyem végig azt a szakmai feladatot,
amit mind a mai napig csinálok. Én mindig azt mondtam, a pártelkötelezettséggel
szemben a valóságra vagyok elkötelezett.
ANDORKA RUDOLF, 1994: Amikor 1962-ben a Népességtudományi Kutató Intézetbe kerültem,
úgy volt, hogy mindent kutathatok, de nem sokat tudtam a demográfiáról.
Nekiálltam, hogy felújítsam az ismereteimet. Hamar fölismertem, hogy igen
alacsony a magyar születési arányszám, és ezt a témát érdekesnek találtam. Úgy
döntöttem, hogy ezt lehetne kutatni. Amikor a KSH-ban elmondtam különbözõ
kollégáknak, hogy rendkívül alacsony az élveszületési arányszám, a népesség
egyszerû reprodukciója sem biztosított, és errõl írni kellene, azt mondták: „Hát
csak nem képzeled, hogy te errõl írhatsz? Ad egy: a kormányt nem szabad ilyesmikkel
nyugtalanítani, szigorúan meg van tiltva. Ad kettõ: egy ilyen központi té-