A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

MENNI VAGY MARADNI?
37
megkaptam azt az úgynevezett jótállási papírt, hogy Amerikába mehetek, de
nem éltem vele. Nem mentem, nem akartam Európát elhagyni, és valahogy mindig
bíztam abban is, hogy kimennek az oroszok Magyarországról, és hamarosan
visszakerülök. És azért sem akartam elhagyni Európát, hogy minél közelebb legyek
Magyarországhoz. Nagyon hittem abban, hogy elõbb-utóbb tovább építhetem
a technikát Magyarországon. Ma már én is meglepõdöm az emberi hülyeség
ilyen magas fokán.
A táborban egyébként szabályos embervásár folyt. Különbözõ országok kiküldöttei
jöttek, hogy ilyen szakembert keresnek, meg olyan szakembert keresnek,
jó-e a foga, jó-e a lába, meg van-e operálva vakbéllel, meg jó-e a szíve. Amerika
például nagyon megnézte akkor, hogy kiket visz ki. Ettõl nagyon megundorodtam.
Egyszer jött egy francia bizottság, és azt mondta, hogy aki úgy érzi, hogy
politikai nézeteiért menekült el Magyarországról, az mehet. Nem számít, õk nem
is kérdezik meg, hogy mi a szakmája vagy milyen nyelven tud. Mert az amerikaiaknál
az is nagyon fontos volt, hogy tud-e angolul, van-e garanciája Amerikában.
Nekem volt garanciám, de elõ sem vettem a zsebembõl. Akkor, amikor a franciák
azt mondták, hogy mindenki mehet Franciaországba, aki úgy érzi, hogy politikai
menekült, én valahogy egy pillanat alatt azt mondtam, hogy nekem ez
kell, Franciaországba megyek, nekem nem kell az amerikai gazdagság. A jugoszlávok
viszont nagyon sokáig azt akarták, hogy maradjak ott. Mindenféleképpen
azt akarták, hogy a zágrábi televíziónál dolgozzak, mert akkor indult náluk
is a televíziózás. A jugoszlávoknak végtelenül jó volt a hírszerzésük. Kiderítették,
hogy a nagymamám Greskovits, és hogy félig szerb vagyok. Kaptam egy
igazolványt is, amellyel a táborból szabadon vonatozhattam Belgrádba. Mindenféleképpen
azt akarták, hogy ott maradjak. Végül is 1957 októberében tudtam
csak megszabadulni tõlük.
GÁDOROS LAJOS, 1988: Hogy el kellene mennie Magyarországról, azon minden ember
meditált, én is. Azt gondoltam, hogy nagyon sokan disszidáltak már, ha kimennék,
mit gondolnának a politikai múltamról; igazgató voltam egy kommunista
állam állami vállalatánál és így tovább. Ez a kommunista párt szempontjából bizonyos
mértékig megbízhatóságot jelent, de nem az volt.
Minden elõny megvolt, szakma, nyelvtudás. És volt egy szuperelõny, hogy 1956
decemberében vagy 1957 januárjában kaptam az amerikai követségtõl egy levelet,
amelyben közölték velem, hogy hajlandók az egész családom számára letelepedési
engedélyt adni az Amerikai Egyesült Államokban, amennyiben három héten
belül közlöm a követséggel az ajánlat elfogadását. Mintha a szürkeállományt szerették
volna innen kikaparni. A levélben az is benne volt, hogy a családom hány
tagjának adják meg a bevándorlási, illetve a letelepedési engedélyt, még az anyó-