A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
1968 – PÁRIZS, PRÁGA<br />
95<br />
való kilépés, föl sem merült a pluralizmusnak olyan helyreállítása, mint ami <strong>Magyar</strong>országon<br />
megtörtént. Atrocitások nem voltak. A tömegmegmozdulásokat<br />
keretek közt tartották. […] Tehát tényleg a rendszer keretein belül való általán<strong>os</strong><br />
liberalizálás után került sor arra a példátlan akcióra, amely augusztus 21-én volt,<br />
és ez valamelyest azt is mutatta, hogy tehettünk volna mi tizenkét évvel azt megelõzõen<br />
bármit, a dolog lényege nem szegény Mezõ Imre tragikus halála volt, hanem<br />
a geopolitikai helyzet.<br />
Ezzel együtt 1968. augusztus elején nagyon optimisták voltunk. Tihanyban nyaraltunk<br />
az újságíró-üdülõben. Nagyon kellemes társaság gyûlt össze. Megint egy<br />
furcsa eufóriája volt a magyar értelmiségnek, amikor mindenki mindenben<br />
ˆ<br />
egyetértett, és mindenki Dubceknek drukkolt. Nem voltak szignifikáns különbségek<br />
párttagok és börtönbõl szabadult revizionista újságírók között. Haraszti<br />
Sándor, Déry Tibor és Rajk Lászlóné jelent meg idõnként a stégen. Szép nyár<br />
volt, azt tudom.<br />
CSATÁR IMRE, 1986: 1968 megmozgatta az embereket. Féltek is, hogy ebbõl nagyobb<br />
ügy lesz, és rám nyomasztóan hatott. Politizáltam, eléggé nyíltszájú is voltam.<br />
Sok értelme nem volt persze. A cseh bevonulásnál nagyon kiborultam, amit utólag<br />
meg is bántam, mert akkor még félõ volt, hogy ebbõl feljelentések lesznek.<br />
Mihályfi akkor már kedvelt, és ezért csitítgatott. Végül nem lett bajom belõle.<br />
A lapindítón azt mondtam többek elõtt, hogy: „Gazemberség bevonulni! Ezt<br />
meg fogjuk bánni, ez egy intervenció!” Ilyen dolgokat mondtam, pont<strong>os</strong>an már<br />
nem emlékszem, de a lényege ez volt. […]<br />
<strong>Az</strong> esemény nem tetszett a népnek. <strong>Az</strong> senkinek sem tetszett. Emlékszem, pankráció<br />
folyt elõzõleg a csehekkel, egy h<strong>os</strong>szú távú, kéthetes pankráció, amelyben<br />
részt vett Kádár is, a rábeszélésben. Lestük, hogy mi lesz, végül bevonulás lett.<br />
Ami egyáltalán nem tetszett senkinek. Érezték az emberek. Én ellenséges cselekedetnek<br />
tekintettem. Sokan úgy érezték, hogy rá fogunk fizetni, ezt még ránk<br />
fogják olvasni egyszer. Hát aztán minden csoda három napig tart. Ennek is vége<br />
lett. […] Ezt mindenképpen intervenciónak tekintették sokan, én magam is,<br />
hogy független ország területére bevonulni azon a címen, hogy szövetség. Mindenki<br />
tudta, hogy mirõl van szó. Elnyomni a reformot, ami ott keletkezõben volt,<br />
félelem attól, hogy ez átcsap a többi országra, és szó sem volt a cseheknél a magyarhoz<br />
hasonlat<strong>os</strong> fegyveres felkelésrõl. <strong>Az</strong> értelmiség támogatta a Dubcek-féle<br />
ˆ<br />
reformpolitikát, mert a szar közepén voltak a csehek. És a cseh fejlõdés nagyban<br />
segíthette volna az egész táboron belüli fejlõdést.<br />
FARAGÓ VILMOS, 1990: Arról, hogy az Élet és Irodalom az 1968-as katonai bevonulást<br />
hogyan pertraktálta az olvasóknak, annyit mondhatok, hogy viszonylag<strong>os</strong> eleganciával.<br />
Hiszen levél formájában, tehát mindenképp a szubjektív viták mûfajá-
Change language