A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

118 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
Mert ez körülbelül így ment. Akkor elkezdtem merengeni, és nagy szerencsémre
hirtelen rájöttem valami fontos dologra. Én nagyon vonzódtam az iparhoz, a mezõgazdasághoz
persze jobban értettem, mert azt a környezetet ismertem, de
azért mentem reálgimnáziumba és nem humánba, mert történész akartam lenni,
és a reáliákkal is meg akartam ismerkedni. Tehát itt megint egy fordított dolgot
csináltam. Majdnem az ipart választottam, mígnem eszembe jutott, hogy te
jó isten, a Berendnek már könyvei vannak az iparból, én ezzel ütközni fogok, a
mezõgazdaságban pedig senkivel nem fogok ütközni, mint ahogy nem is ütköztem.
De elképesztõen el voltam keseredve, meg kell mondanom. Ez egy nagy
csapásnak nézett ki abban az idõszakban, hogy én, aki a dualizmust akartam kutatni,
most hirtelen ilyen állami feladatként el kell kezdjem az 1945 utáni kutatást,
amihez semmi kedvem nem volt, és nem is hittem, hogy ezt tudományosan
meg lehet valósítani. A kényszerbõl csináljunk erényt alapon az volt a véleményem,
hogy jó, akkor legalább azt el kell érni, hogy eredeti anyagot kapjunk. Meg
kell mondani õszintén, hogy a lelkesedés senkiben sem lobogott. Amikor fölvetettem
ezt, mindenki egyetértett vele, lehetséges, hogy azzal a szándékkal, ha
nem biztosítják, akkor talán nem kell csinálni. Szavunkon fogtak, mert beengedtek
bennünket a levéltárba, méghozzá rendezetlen levéltárba, ami mindig többet
ér, mint egy rendezett anyag. […]
Amikor elkezdem az eredeti, még lényegileg szelektálatlan anyagokat kutatni,
rájöttem, hogy ebben valami óriási lehetõség van. Lehet, hogy nem fogom tudni
megírni, de beleillik az elgondolásaimba. Szakmailag – majd mondom a politikait,
mert azért volt politikai töltete is – azt gondoltam, és ez be is bizonyosodott,
hogy én olyan forrásokat láthatok, amelyeket más még nem nagyon látott. Elsõdleges
forrásokat. Kettõ: ha a középkort kutatom, nem tudom összevetni a forrásokat
az élõk tapasztalataival, de itt konzultálhatok. Ráadásul közvetlen tanúként
élhetem végig a következményeit, tehát a közvetlen történelmi hatásokat.
Emlékszem, hirtelen megvilágosodott elõttem, hogy az a nagy csapás, ami ért
engem meg nyilván a többieket is, nagyon nagy elõnyre is váltható, mert gyakorlatilag
egy korszak tudományos feldolgozását a kezdetektõl úgy indíthatjuk, hogy
még az élõ szereplõkkel is kontrollálhatjuk, tehát egy relatíve széles forrásanyagon,
és kemény alkotási lehetõség is rejlik benne. Én akkor ebben az anyagban
megláttam, hogy alapjában véve be lehet bizonyítani, föl lehet tárni azt, ami 56-
ban mindnyájunkban tudatosult, hogy igenis egy elfuserált fejlõdésnek vagyunk
a tanúi. 1956-ra már egyértelmûvé vált, hogy az az út nem járható. Mi ezt az 1945
utáni, aztán késõbb az ötvenes évekbeli anyagban egyre inkább felfedeztük, és
akkor úgy éreztem, hogy ez politikailag is összhangban van azzal, hogy ennek a
reális föltárása közvetlen szolgálatot jelenthet a hazai problémák megoldásának