A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
142 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE<br />
vántak a lak<strong>os</strong>ságtól beszedetni. És hát szedettek is természetesen. Hát erre én mit<br />
mondhattam? <strong>Az</strong>t, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy harcoló hadsereg<br />
ott szerzi meg az élelmét, ahol a legkönnyebben tudja. Hát micsoda õrült<br />
dolog lenne elképzelni, hogy Vlagyiv<strong>os</strong>ztok mellõl szállítják majd ide a Vörös Hadseregnek<br />
a kenyeret. A másik típusa a kifogásolt dokumentumoknak az egyes<br />
szovjet vár<strong>os</strong>parancsnokok ukázai voltak, amelyekkel egyik-másik helyen tulajdonképpen<br />
<strong>os</strong>tromállapotot rendeltek el. N<strong>os</strong>, a fegyelmi bizottság egyes tagjai,<br />
nyilvánvaló, hogy külsõ inspirációra, egyszerûen vitatták, hogy ilyesmi megtörténhetett.<br />
A harmadik típus egyetlen dokumentumot jelentett, de annál nagyobb<br />
súllyal esett a latba. <strong>Az</strong> egyik alföldi vár<strong>os</strong>, Kisújszállás tisztiorv<strong>os</strong>a javaslattal<br />
fordult az ideiglenes megyei igazgatósághoz, amelynek az volt a lényege, hogy a<br />
szovjet katonák által terjesztett nemi betegségek terjedésének fékezésére, illetõleg<br />
megszüntetésére állítsanak föl egy kuplerájt, ahol orv<strong>os</strong>i ellenõrzés alatt lehet<br />
tartani a kuncsaftokat. Ez volt az iszonyú, szemforgató felháborodás, hogy szovjet<br />
katonákról ilyet elképzelni. Hát erre mit lehetett mondani? Én megmondtam<br />
ugyan, hogy mi a véleményem errõl. <strong>Az</strong> álszentség, a farizeusság kiáltó példája<br />
volt, hogy egy fegyelmi tárgyaláson ez vádpontként merülhetett föl.<br />
A kötetet aztán késõbb lehetett terjeszteni, de hát nem túl sok maradt meg belõle,<br />
mert ami raktáron volt, azt bezúzatták.<br />
MOLNÁR ZOLTÁN, 1987: Dobozy Imre találta ki 1963-ban, hogy engem az ÉS-hez visz.<br />
Akkor õ volt az ÉS fõszerkesztõje. […] Mások is kerültek oda ilyen múlttal, egy<br />
idõben Varga Domok<strong>os</strong> is, Fekete Gyula is ott volt, szóval ez nem volt abszolút<br />
kivételes. Én magam úgy fogtam fel, hogy egy konszolidáltabb helyzet az üzem,<br />
majd a MÁVAUT-újság után, egy valóság<strong>os</strong> irodalmi lap. Én a lap politikai funkcióját<br />
õszintén szólva nem nagyon érzékeltem. Egyrészt nem láttam azokat a kifejezetten<br />
politikai jellegû lapszámokat, amelyek akkor jelentek meg, amíg börtönben<br />
voltam. És késõbb sem a lapból, amelyik akkor már nem volt ilyen határozottan<br />
politikus jellegû, hanem a lap szerkesztõségében lévõ közhangulatból érzékeltem,<br />
hogy mibe ütköztem, vagy hova kerültem. Olyan légkör fogadott, hogy<br />
itt voltak azok az elvtársak, akik a nehéz idõkben odaálltak lapot csinálni, és m<strong>os</strong>t<br />
kicserélték õket börtönbõl szabadult ellenforradalmárokkal. Tehát volt egy ilyen<br />
hangulat. Õk voltak a párttagok, õk voltak a marxisták, õk voltak az elfogadható<br />
politikai vonal, hát én meg legalábbis gyanús elem voltam. Egzisztenciális<br />
okokból szívesen fogadtam, hogy odavettek, és felszabadultam. Ez nem volt politikai<br />
jellegû lépés a számomra, de ott kénytelen voltam tudomásul venni, hogy<br />
politikai viszonyok között élünk, és azt hiszem, nagy szerencsém, hogy én ott<br />
nagyon hamar megtaláltam ennek a helyzetnek az elviselhetõségét és a megfelelõ<br />
ideológiát ehhez a helyzethez. Tudniillik arra jöttem rá, hogy õk csak pártta-
Change language