A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

74 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
Belecskáról elmentek a vasúthoz dolgozni, naponta följártak például a kelenföldi
vasútállomásra. Inkább utaztak naponta kétszer két órát vonaton, de nem maradtak
ott a téeszben. A téeszbe bevitte a földet, vagy aláírta, téesztag lett a felesége,
hogy kapjon háztáji földet, de a rendes parasztemberbõl nagyon kevés
maradt ott dolgozni. És én ezért is mondtam többször a késõbbiekben, amikor
a mezõgazdaságnak a színvonaláról volt szó, hogy nekem például selejt segédmunkással
kellett szakmunkát végeztetnem. Nem az embert akartam megsérteni,
de valóban, a java parasztember akkor elmenekült a faluról. Inkább elment az
építõiparba Budapestre, hetenként hazajárt – akkor még nem volt szabad szombat
–, vagy tíznapoztak, és akkor volt három nap szabadjuk, amikor hazamentek,
segítettek az asszonynak megkapálni a háztáji kukoricaföldet meg a kiskertet.
Így alakult ki faluhelyen ez a bizonyos kétlakiság egy családban. Az osztályok,
az osztálykategóriák összekeveredtek. Volt a családban egy melós, mondjuk egy
építõipari segédmunkás, volt egy téesztag feleség, és esetleg lett egy értelmiségi
gyerek. Ez egy általános jelenség volt Magyarországon. No, akkor ez a család melyik
osztályba tartozik?
SZEKÉR GYULA, 1987: Az ötvenes évek végén ötmillió tonna volt a gabonatermelésünk.
A feladat az volt, hogy az ország gabonaellátása megnyugtató legyen, ezért meg
kellett duplázni a mezõgazdasági hozamokat. Még a tudósok tekintélyes része is
kételkedett abban, hogy mûtrágyával el lehet ezt érni. […] Szocialista üzemek
jöttek létre, szocialista demokráciával szervezett mezõgazdasági termelõüzemek,
a parasztság munkája és szorgalma, az agrokémia eredményei, a jó, a nemesített
fajták, a biológia eredményei – és természetesen a gépesítés is – összességében
vezettek oda, hogy egy viszonylag rövid periódusban, egy évtized alatt sikerült
megoldani ezt az alapvetõ kérdést.
GYENES ANTAL, 1986: Egyik kollektivizálásnak sem voltam tevékeny résztvevõje, de
szétnéztem, kíváncsi voltam, hogy milyen módszerekkel megy. A másodiknál már
teljesen bizonyos voltam, hogy tömeges kollektivizálást nem lehet abszolút önkéntes
alapon megvalósítani, kétségtelen, hogy ebben szerepet játszott a presszió.
Juhász Pál pszichiáter professzor – korábban debreceni egyetemi tanár volt, késõbb
Budapesten lett a Pszichiátriai Klinika igazgatója – meghívott egyszer egy
konferenciára. Juhász hobbija a szociopszichiátria volt. Csengersimán a falusi lakosság
körében végzett vizsgálatokat a kollektivizálás után. Kimutatta, hogy falun
sem él kevesebb neurotikus ember, mint a városokban. És ezt visszamenõleg
is kimutatta: amikor még egyéni gazdálkodás, független, szabad paraszti élet
volt, akkor is így volt. Ez egy kicsit szétrombolta az idilli falusi képet, ami közelrõl
egyáltalán nem volt idilli. Nekem csak azt kellett elmondanom a konferencián,
hogy hogyan folyt le a második kollektivizálás. Érzékeltettem, hogy biztos