A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

KORLÁTOZOTT ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK
159
Nekem végül is sok-sok ismerõsöm hagyta el az országot 1956-ban, a jó barátaim
a világ legkülönbözõbb részeire elkerültek. Ez a szervezet már 1961 óta mûködik,
és amikor megtudtam, hogy közbenjártak az ügyemben, természetesen megköszöntem,
és próbáltam is kifejezni, hogy mennyire nagyra becsülöm a tevékenységüket.
De hát ez már nem változtat azon a tényen, hogy udvariatlannak
tartottak, hogy még csak nem is válaszoltam a börtönbe küldött levelekre. Valahol
biztos megvannak még azok a levelek. Hogy aztán eltüzelték-e, vagy valahol
õrizgetik? Hogyha mindaz az iromány, vagy mindaz a jelentés, vagy mindaz a
különbözõ titkosrendõrségi dolog, ami itt fölhalmozódott velem kapcsolatosan,
az valahol még meglenne, azt hiszem, hogy azzal elég nagy teret kellene betölteniük
ezeknek a jóembereknek, akik ilyesmikkel foglalkoznak. Mert véleményem
szerint az effajta foglalatoskodás zömmel csak arra volt jó, hogy egyfajta csoportosulás
a maga létjogosultságát bizonyítsa a külvilág felé. Végül ugyanoda kerültek,
ahová valók, mert a gyõzelmet, bármennyire is nem tetszik egyeseknek,
csak mi értük el. Az erkölcsi gyõzelmet. Általában az a helyzet, hogy a különbözõ
tõkék konvertibilisek, átválthatók egymásra. Az a szomorú, hogy nálunk, itt
Magyarországon, ahol rengeteg sok erkölcsi tõke gyûlt föl, halmozódott föl, ez
az erkölcsi tõke nem konvertálható másfajta tõkékké. Mert valami módon megakadályozzák
ezeknek az erkölcsi tõkéknek a felhasználását. Sõt, éppen ellenkezõleg:
lerontják ezt az erkölcsi tõkét. […]
1971 áprilisában hoztak egy olyan rendelkezést, amelyet – hogyha jogszabály szerint
jártak volna el – meg kellett volna hozniuk már 1966-ban. 1971 áprilisában,
nyilvánvalóan ennek a nemzetközi megmozdulásnak a hatására, amirõl persze
én korábban nem tudtam, félbeszakították a büntetésemet, kivittek civil intézetbe,
és ott tartottak 1971 novemberéig. 1971 novemberében onnan is szabadon bocsátottak.
De itt is halmozódnak tovább a törvénytelenségek – egyrészt ugye azzal,
hogy feltételesen szabadlábra helyeztek, másrészt pedig, hogy megfigyelés alá
helyeztek. Tehát két egymást kizáró megfigyelés alatt tartottak. Egyrészt a rendõrségi
megfigyelést hivatalosan elrendelték azzal, hogy nem hagyhatom el Budapest
területét, havonta kétszer jelentkeznem kell a kerületi rendõrkapitányságon.
Másrészt pedig az elmemegfigyelõ is megfigyelés alatt tartott. Ez a kettõ egymást
kizárja, mert vagy-vagy, a kettõ együtt nem megy. De ez a kettõ folytatódott.
1976-ban szûnt meg a jelentkezési kötelezettségem, ami persze nem jelenti
azt, hogy megszûnt a szaglászás meg az utánam való leskelõdés.
GÖMÖRI GYÖRGY, 2001: Anyámmal az évek során, amikor nem mehettem Magyarországra,
mindig a Habsburg-monarchia valamelyik városában: Pozsonyban, Krakkóban,
Újvidéken találkoztam. Én 1968-ban jöhettem elõször haza. Volt a magyar
követségen egy elsõ titkár, aki állandóan eljárt a Szepsi Csombor Kör üléseire,