A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A HATVANAS ÉVEK BÖRTÖNÉBEN<br />
51<br />
meretsége, mint Ádám György, Háy Gyula, Gáli József, Obersovszky Gyula vagy<br />
Bibó István, aki átfogó történészszemlélettel rendelkezett. Én igényeltem az<br />
ilyenfajta szemléletet, és hogy a késõbbiekben ki tudtam alakítani a magam számára<br />
egy történelmi, filozófiai képet, az azért volt lehetséges, mert ilyen tanítóim<br />
voltak.<br />
SZÉLL JENÕ, 1982: A hatvanas évek börtönében, amikor én voltam Vácott, Sátoraljaújhelyen<br />
és így tovább, számomra az volt elviselhetetlen, hogy voltak periódusok,<br />
amikor hétrõl hétre, nem is nagy erõfeszítéssel, kényelmesen tudtuk tágítani a<br />
korlátokat, mert semmi sem volt állandó, mert minden menet közben rohadt,<br />
mert kényelmesek voltak a jóság<strong>os</strong> fegyõreink, és saját kényelmük érdekében<br />
elnézték azt, hogy nekünk is valamivel jobb. <strong>Az</strong>tán valakinek valami az eszébe<br />
jutott, az asztalra csapott, jött egy rendelkezés, és máról holnapra minden a feje<br />
tetejére állt. Tehát az alapvetõ különbség az én élményeimben a Horthy-rendszeréhez<br />
képest a hatvanas évek börtönének kiszámíthatatlansága volt.<br />
FORINTOS GYÖRGY, 1991: A politikaiak a börtönben elkülönítve voltak. Szolidaritást és<br />
bizalmat éreztünk egymás iránt, ami azért nagyon sokat számított. Nem kellett<br />
gyanakodni. Hát persze, vamzerek voltak azért. De szerintem olyan borzasztó<br />
sokat nem tudtak elérni. Nekem volt egy olyan érzésem, ami kétszer is bevált,<br />
hogy azokból lettek vamzerek, akikben valami megtört. <strong>Az</strong> valahogy egy idõ<br />
múlva meglátszott. Tehát nemcsak abból vettük észre, hogy valakit hányszor hívnak<br />
ki, van-e utána cellaátrendezés, elviszik-e tárgyalásra satöbbi. N<strong>os</strong>ztrán néhány<br />
hét után nagyjából ismertük egymást, és kialakult valamilyen kép a másikról,<br />
hogy szegényt megtörték-e, vagy nem.<br />
Sokan optimisták voltak, hogy hamar lesz amnesztia. Persze nem lett olyan hamar.<br />
Pláne nagyobb ítéleteknél. Annyira abszurd volt így tömegesen elítélni meg<br />
kivégezni az embereket. Hihetetlennek tûnt, hogy ez tartós állapot lehet. Jó érzés,<br />
hogy valami megmaradt kicsit abból a szellembõl, ami a forradalomnak a<br />
különlegessége, hogy annyira egymásra találtak az emberek. Ez tényleg egész<br />
rendkívüli volt.<br />
PUCHERT JÁNOS, 1995: <strong>Az</strong> 1963-as amnesztia után egyértelmûen jobb lett a helyzetünk<br />
a börtönben. Egyrészt kisebb volt a zsúfoltság, már csak kettesével voltunk a zárkában.<br />
A másik, aminek óriási jelentõsége volt – lehet, hogy a kívülállók ezt banálisnak<br />
tartják –, hogy egyik pillanatról a másikra eltûntek a pol<strong>os</strong>kák. Elõtte milliószámra<br />
voltak, rágtak bennünket. Próbáltuk kiirtani, de nem lehetett. Elég<br />
volt a smasszerokat meg a r<strong>os</strong>sz zárkatársakat elviselni, és akkor még a pol<strong>os</strong>kákat<br />
is. Kibírhatatlan volt. No, m<strong>os</strong>t egyik napról a másikra megszûnt – valami<br />
új szert hozhattak –, így lényegesen könnyebb lett az életünk. <strong>Az</strong> persze nem nagyon<br />
tetszett, hogy olyanok is kiszabadultak, akiket rablás miatt ítéltek el. Mi,