A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

138
TABUK
gyerekek, errõl nem beszélünk • ezeket a kényes dolgokat nem feszegetjük • zugírászat az is, amikor
a rendszernek nem tetszõ irományokat irogatok • ami raktáron volt, azt bezúzatták • a szerkesztõség
maga a cenzúra • természetes, hogy vannak határai a mi közléspolitikánknak • a lap legyen
bírálóbb, foglalkozzon a magyar sorsproblémákkal • hogy nem a zsidó, az izraeli szempontok érvényesülnek,
hanem a magyar dolgok
LUKÁCH KRISZTINA, 1994: Ez soha nem volt probléma, mert a másik nevelést igazából
nem vettem komolyan. Azok õk voltak, és mi éltünk a másik rend szerint. Akkor
már hittanos voltam, templomba járó, úgyhogy, ahogy mindenki másnál, nálam
is megfért egymás mellett a kettõ. Huszonnyolcan voltunk az osztályban, s
egyetlen hittanos társam nem volt. Legalábbis tudomásom szerint. Tudniillik mi
abban nõttünk föl, hogy ez titok. Olyan titok, mint az édesapám börtönviseltsége,
amirõl ha nem feltétlenül kell, akkor nem beszélünk. Természetes, ha nyíltan
megkérdezik, akkor vállalom, de nem jelentkezem, hogy kérem, én ilyen vagyok.
Azt hiszem, hogy a szüleim is mondták, hogy nem szükséges hangoztatni ezt.
Ha bárki rákérdez, akkor igen, lehet vállalni, de nem szükséges külön hangoztatni.
A templomban pedig kifejezetten úgy voltunk felkészítve, hogy „gyerekek,
errõl nem beszélünk”. Magamtól sose mondtam a kortársaimnak hogy édesapám
börtönben volt. Már csak azért sem, mert õk semmit sem tudtak az egészrõl,
és nem is érdekelte õket. A felnõttekkel szemben meg már volt bennem egy
olyan otthonról meg máshonnan hozott bizalmatlanság, hogy miért ezzel kezdjem.
Persze az utcabeliek, és így a gyerekek is tudták ezt, de nem emlékszem,
hogy ez valaha is akárcsak kérdezésig is eljutott volna. De abban a társaságban,
akik tartották velünk a kapcsolatot, ez jó pontnak számított, erre én teljes joggal
lehettem büszke. Ott mindenki hõsnek tekintett még engem is.
FARAGÓ VILMOS, 1990: De azt is tudtuk, azt hittük, hogy ez egy közmegegyezés, hogy
vannak bizonyos tabuk, amelyekhez nem lehet hozzáérni. Ilyen tabu: az országnak
a Szovjetunióhoz való viszonya és a Szovjetunió úgy, ahogy van; az országnak a
gazdasági és katonai rendszerben való részvétele; a rendszerhez tartozó országokkal
való bánásmód bizonyos elõírásai és korlátai. Ilyen tabu volt a párt vezetõ
szerepe, nem illett ezt a vezetõ szerepet kétségbe vonni. Továbbá az elmúlt
idõszak magyar történelmének bizonyos forduló- vagy csomópontjai, amelyekkel
kapcsolatban hivatalos álláspont létezett. És nem illett a hivatalos állásponttól
eltérni. Tehát 1945-öt a felszabadulás olyan idõpontjának kellett tekinteni,
amikor egy ország mámorosan várta az ideérkezõ szovjet csapatokat, és teljes