A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
96 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE<br />
ban. Hát a legnagyobb bajban voltunk. Ha mi politikai hetilap vagyunk, akkor<br />
erre az eseményre a külvilág számára is reflektálnunk kell valahogyan. És ezt a<br />
mindenképpen kín<strong>os</strong> feladatot Garai Gábor oldotta meg – akkor õ már fõszerkesztõ-helyettes<br />
volt – azzal, hogy a lapban nyílt levelet írt Prágába általa is jól ismert<br />
íróknak, kvázi-íróbarátainak arról, hogy keserves napok, amiket mi m<strong>os</strong>t<br />
átélünk. Úgy látszik, hogy a szocializmus érdekeit még jó szándékúan se lehet<br />
kockáztatni azzal, hogy túlság<strong>os</strong>an messzire szaladunk. A katonai beavatkozást<br />
ezzel mint egy szükségszerû eseményt állította be az olvasó és a feltételezett prágai<br />
íróbarátok számára. <strong>Az</strong> esemény szükségszerûnek lett beállítva, de egyáltalán<br />
nem lelkesedve vagy nem hozsannázva, vagy nem örülve neki, hanem mint<br />
nagyon keservesen szükségszerû esemény. Ami pedig azt illeti, hogy belülrõl, a<br />
szerkesztõségben hogyan éltük át: voltunk annyira egységesek, noha sokfélék<br />
voltunk politikailag is, és ideológiailag is, hogy nem indult közöttünk vita – azok<br />
között, akik lelkes hívei lettek volna a bevonulásnak, és azok között, akik ellenzõi<br />
lettek volna –, mert csak ellenzõi voltak. Olyan szerencsétlen, olyan kétségbeejtõ<br />
eseményként éltük át, amiben a legfõbb motívum az volt, hogy szinte katasztrofálisnak<br />
találtuk, hogy a magyar hadsereg másodszor vonul be Szlovákiába. És<br />
ezzel furcsa emlékei támadnak a szlovákiai szlovák és magyar lak<strong>os</strong>ságnak arról,<br />
hogy mintha ezt egyszer már átélték volna.<br />
Hát mindnyájan úgy fogtuk föl, hogy itt egy kényszerhelyzet támadt. Valahogy<br />
meg kellett ennek a helyzetnek felelnünk. És egy nagyon, nagyon viszonylag<strong>os</strong><br />
tisztesség szerint feleltünk meg azzal, hogy még egyszer mondom, egy keserû<br />
hangú, nagyon személyes levélformában reflektáltunk arra, ami történt. <strong>Az</strong>zal,<br />
hogy ez bizony nagyon keserves dolog, hogy ez így történt. És azzal a reménynyel<br />
fejezõdött be, hogy szükségszerû volt, de az idõ majd csak meggyógyítja<br />
a sebeinket, és békesség támad az országban is, mármint Csehszlovákiában, és<br />
békesség támad a lelkeinkben is.<br />
A lapnak ilyenfajta reagálásába, egyáltalán a reagálás kényszerébe az is belejátszott,<br />
hogy elõtte az újság tavasztól kezdve, 1968 tavaszától kezdve elhatározott<br />
híve volt a csehszlovákiai reformváltozásoknak. Ha úgy tetszik, az Élet és Irodalom<br />
dubcekista hetilap volt <strong>Magyar</strong>országon. Alig volt olyan száma, amelyikben<br />
ˆ<br />
el ne mondtuk volna az olvasóknak, hogy milyen vita zajlik Prágában, hogy mi<br />
történik Pozsonyban. […] Mi magunk is elutaztunk. E. Fehér Pál többször elutazott<br />
Pozsonyba is, Prágába is. Volt egy írószövetségi delegáció 1968 májusában<br />
Prágában, én az Élet és Irodalmat képviseltem. Ott voltunk egy hétig. Egy mámor<strong>os</strong><br />
Prágával találkoztunk. <strong>Az</strong> írószövetségnek nyitódott-csukódott a bejárati<br />
ajtaja, mert munkásdelegációk adták egymásnak a kilincset. Óriási viták zajlottak<br />
különbözõ nagytermekben és az utcákon. Már amikor megérkeztünk, ahogyan
Change language