A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

A MEZÕGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSE
73
azt is, amit bírálni kellett. Ezt a lapot szerkesztettem huszonöt éven keresztül, és
voltaképpen nagyon boldog vagyok, mert ma is bárhol találkozom a magyarországi
délszláv emberekkel, mindig összeölelkezünk, összecsókolódzunk. Nagyon
megszerettem õket, és õk is engem.
BECK TIBOR, 1993: 1959-ben volt az a nagy téeszszervezés. Losonczi Pál – aki téeszelnök
volt Barcson, majd a Központi Bizottság tagja és Kádár földmûvelésügyi minisztere
lett – indította a nagy kollektivizálási akciót. Ez elég durva dolog volt. Ugyan
nagy eredmények születtek, egy év alatt kolhozt csináltak az országból, de én tanúja
voltam annak, hogy ez hogyan történt. Akkor Belecskához csatolták
Miszlát, egy kis falut. Miszlára – én ott laktam, és mind a két helyen dolgoztam
– például Simontornyáról, a bõrgyárból jött a téeszszervezõ brigád, gyári munkások
meg párttagok. Beszállásolták magukat, és elkezdték a téeszszervezést, ami
úgy zajlott, hogy mentek sorban a házakhoz, és agitáltak a belépésre. Meggyõzték
vagy gyõzködték a parasztembert, hogy az egyetlen helyes út, ha aláírja a belépési
nyilatkozatot. Mivel ez nem ment szép szóval, durvább módszereket is alkalmaztak.
Hogy ez mit jelentett a gyakorlatban? Egész nap ott ültek annak a
parasztembernek a nyakán, akinek akkor éppen dolgoznia kellett volna. Erõszakkal
megszállták a házát, a lakását, és agitálták. Azt mondták, hogy addig nem
mennek el, amíg nem írja alá. Ha nem tudták aláíratni a belépési nyilatkozatot,
akkor beidézték az embereket a tanácsházára, és ott gyõzködték õket. De úgy,
hogy ott tartották erõszakkal, tehát fizikai erõszakot alkalmaztak. Én egyszer
megkérdeztem a munkásbrigádtól, hogy meddig lesznek a faluban. Azt mondták,
hogy addig, ameddig mindenki alá nem írja a belépési nyilatkozatot. Ennek
a brigádnak az egyik vezetõ tagja, egy simontornyai fiatalember késõbb párttitkár
lett ott a termelõszövetkezetben.
Mondtam a szervezõknek, hogy: „Az embereket erõszakkal beszervezitek, aztán
hazamentek, de mivel én vagyok az agronómus, nekem kell velük dolgoznom
meg termeltetnem, hogy nektek búzátok meg egyebetek legyen.” Tehát én szót
váltottam azért velük, körülbelül ebben a hangnemben, de amikor egy rendes
paraszt fiatalembert az utcán molesztáltak és erõszakoskodtak vele, akkor már
kiborultam, és kénytelen voltam elmondani nekik a szocializmus ismérveit. Megmondtam,
hogy ez nem a lenini elvek alapján megy, és hogy ez nem szocializmus,
hanem fasizmus. Õk tudták, hogy én ki vagyok, meg hogy fél éve szabadultam,
és közölték velem, hogy jobb lenne, ha befognám a pofámat, különben
õk majd megmagyarázzák nekem, hogy mi a szocializmus, meg mi a fasizmus.
A tisztességes parasztember úgy tudott elmenekülni a beszervezés elõl, hogy elment,
otthagyta a falut. Ez egy baklövése volt a Losonczi-féle agrárpolitikának.
Akkor nagy munkaerõ-kereslet volt az építõiparban meg egyéb helyen. Akik