A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

136 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
náziumi csúcsvezetõség tagja és ott kultúrfelelõs lettem. A KISZ agitpropos részével
nem foglalkoztam, viszont operaelõadásokra megszerveztem a bandát.
Apámnak nem volt ellenére ez. Igazából soha nem szólt, hogy fiam, nem szégyelled
magad, áruló vagy, a haza meg a nép ellensége – õ inkább azt mondta, hogy
tessék tanulni, közösségben élni, megszólalni, fellépni, egy verset, beszédet elmondani
tudni, és azon túl tessék megtanulni élni. Tessék megtanulni bekerülni
az egyetemre, és ha ennek az az ára, hogy elmenj társadalmi munkába, akkor
tessék elmenni a Hanságba dolgozni. Hegyfaluban voltam útépítésen.
A társadalmi munka a hatvanas években jellegzetes elvárás volt. Belénk verték,
hogy csak azt veszik fel az egyetemre, akinek több társadalmi munkája van. Ha
most elõveszem az önéletrajzomat, amellyel az egyetemre jelentkeztem, úgy kezdõdik,
hogy – azt nem tudtam írni, hogy munkásszülõk gyermeke vagyok –
„már a nagyapám is munkás volt”. Ami igaz. Akkor benne van, hogy „a KISZ
tagja vagyok, és háromszor voltam társadalmi munkában”. Szóval, a tizennyolc
éves gyerek nem azt írta le annak idején, hogy ilyen és ilyen tanfolyamot végeztem,
nyelvet tanultam, meg hogy ez szeretnék lenni, a következõk a karriercéljaim
– egyáltalán ez a szó, hogy karrierista, majdnem olyan megbélyegzõ volt,
mint hogy jobboldali elhajló. Ezek voltak a skalpok. Nem az, hogy három nyelvvizsgám
van, hanem háromszor voltam nyári önkéntes KISZ-munkatáborban.
Mindezzel a háttérrel sikerült az egyetemre bejutni. Apám készített föl, olyanynyira,
hogy amikor a mûegyetemre bekerültem, két hónap múlva megnyertem
az évfolyam logarlécversenyét. A logarléc teljesen ismeretlen ma már a mûszaki
életben. Akkoriban az egyetemen nem is volt szabad zsebszámológépet használni.
Nem azért nyilván, mert az olyan nagy butaság, hanem hogy egy mérnök tudjon
nagyságrendeket saját számítógép nélkül is meghatározni, a másik, hogy
nem volt mindenkinek. Nem lehetett kötelezõvé tenni egy drága szerkezetet, az
szociálisan igazságtalan lett volna.
A gimnáziumban humán tagozatra jártam, igazából nem vagyok elvetemült reálszakos.
Matematikából, fizikából mindig jó voltam, ami feltûnõ volt egy humán
tagozatos gimnáziumban. Talán még a nyelvekbõl voltam jó. Megtanultam oroszul,
akkor még nem tudtam, hogy végzetes nyelvtanulás ez, tanultam németül
a József Attila Szabadegyetemen, és a gimnáziumban érettségiztem olaszból. 1960-
ban a gimnáziumban egyetlenegy osztály volt, ahol idegen nyelvet intenzíven tanítottak,
az apám oda íratott be. Addigra már a börtönt is megjárta, már mindenen
keresztülment, ami oroszellenességet alakíthatott volna ki benne, mégis azt
mondta, hogy ha a gimnáziumban egyetlenegy nyelvtagozatos osztály van, akkor
nekem abba az osztályba kell mennem. Õ döntött, nem kérdezte, hogy akarok-e
vagy sem. Emellett tanultam más nyelvet is, de az orosz volt a fõ nyelvem.