A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

KORLÁTOZOTT ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK
153
viselõ még négy évig. De nagyon meguntam ezt a képviselõséget, különösen a
VIII. kerületben, mert ott minden olyan rongyos volt, elhanyagolt kerület. Emlékszem
rá, hogy voltak olyan bérházak, amelyek úgy néztek ki, mint egy fenyõerdõ,
alá voltak dúcolva. Ezeket gyakran fotografáltattam az egyik tanársegédemmel.
Rengeteg képem volt ezekrõl a ronda házakról. Egyszer bemutattam a
Hazafias Népfrontban egy képviselõi gyûlésen. […]
Olyan jellegû dolgok voltak, amelyeket az ember nem szívesen mond el. Szégyelli,
hogy ezt csinálják felnõtt emberekkel. […] Ha az ember tudta, hogy parlamenti
ülés lesz, és fel akart szólalni valamilyen ügyben, meg kellett mondani elõre a
bizottság elnökének, hogy mirõl akar beszélni. Elõre elkészítik a helyet, odatesznek
egy mikrofont. Tudják, hogy ki fog felszólalni. Így kell felszólalni, nem úgy,
hogy jelentkezek, ha megkérdik, ki akar még hozzászólni. Most sincs másképp,
azt hiszem. Szóval a miniszter tudott róla, hogy fel akarok szólalni, hozzájárult,
Pesta is tudott róla. Na, de a felszólalás elõtt egy héttel kijött hozzám Pesta László.
Elmondtam neki, hogy mirõl akarok felszólalni. Illetve le volt írva valami,
mindig leírtam, mert folyton vigyázni kellett, nehogy becsússzon valami.
Az elsõ felszólalásra emlékszem, az a gyógyszergyûjtés ellen volt. Nem tudom
már, miket mondtam, csak arra emlékszem, hogy egy pap – egy magas rangú
pap volt, meghalt már, aki az elnöki ülésen az elnököt helyettesítette –, amikor
mondtam, hogy mennyiféle gyógyszert gyûjtenek össze az emberek, belenyúlt a
reverendájába, kivett egy pakli gyógyszert, és felmutatta az országgyûlésben, hogy
õnála is mennyi gyógyszer van. Derült az egész országgyûlés. Mulatságos volt,
amit elmondtam, aztán két évig nem szólalhattam fel. Úgy hallottam, a következõ
választás elõtt azt mondták, hogy ezt a nagyon derûs és jó hangulatot keltõ
Babicsot nehogy kihagyják a képviselõházból. Ennek következtében megmaradtam
még négy évig, pedig el akartam menekülni onnan, mert utáltam azt, hogy
mindig be kellett mutassam, amit mondani akarok. Ezért is kerültem ki az országgyûlésbõl.
Amikor megint bejelentettem, hogy hozzá akarok szólni, Pesta azt
mondta, hogy mutassam meg, mit akarok mondani. Mondtam neki, nem mutatom
meg, nem vagyok gyerek, tudom, hogy mit lehet mondani. Ha olyan nagyon
erõszakoskodik, akkor sem mutatom meg, és kérem, hogy töröljenek a felszólalók
közül. Azonkívül felhívtam rögtön a Hazafias Népfront titkárát, hogy törölje
a nevem a képviselõk sorából a következõ turnusra. Pestának a füle hallatára
telefonáltam, aztán elköszöntem tõle, és hazamentem.
FÖLDVÁRI RUDOLF, 1990: 1968-ban meglátogatta a Vörös Csillag Traktorgyárat Mezõ
Imréné. Soha nem találkoztunk, személyesen nem ismertem õt. Alig távozott a
gyárból, már közölték velem, hogy felsõbb pártutasításra le fognak váltani, és a
gyárban csak valamilyen eldugott helyen dolgozhatok, ahol nem lesz alkalmam