A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
KULTÚRA<br />
105<br />
Nekem nem volt laboratóriumom, lakásom se volt. Egyébként fényképezõgépem<br />
sem volt, évekig kölcsöngéppel dolgoztam. Ismertem az építészeket, és õk beprotezsáltak<br />
a Bercsényi utcai kollégiumba, ahol volt laboratórium. Ott nagyítottam<br />
a képeimet. Egyszer elkezdtünk beszélgetni, ha már ott nagyítok, csinálhatnék<br />
egy kiállítást a kultúrteremben. Erre a kiállításra eljött Kassák Laj<strong>os</strong>. Felhívtam<br />
telefonon. Elõször nem nagyon akart eljönni, mert nem ismert – honnan ismert<br />
volna –, aztán mégis eljött. […]<br />
Elõször cigányokat fényképeztem. A cigánysorozattal nyertem egy díjat a <strong>Magyar</strong><br />
Fotómûvészek Szövetségénél. <strong>Az</strong>tán többször leközölték mindenféle újságokban,<br />
Lengyelországban, Csehszlovákiában. Ha utaztam, mindig vittem magammal<br />
a fotókat, és részben ebbõl éltem. Útközben bementem egy-egy újsághoz, és<br />
mondtam, hogy Pestrõl vagyok, egyetemista, fotózok, és megmutattam a képeket.<br />
Lehoztak egy fotót, rólam egy kis sztorit, és mindig adtak egy kis pénzt. Ebbõl<br />
tudtam finanszírozni a lengyel utat meg a cseh utat. A lengyel utak nagyon<br />
font<strong>os</strong>ak voltak. A hatvanas években Lengyelország volt az elsõ nyitás. Lengyelország<br />
akkoriban a szabadság országa volt. Minden évben mentem, ki nem hagytam<br />
volna. Ott is csináltam kis kiállításokat, Varsóban is, Krakkóban is.<br />
<strong>Az</strong> bizt<strong>os</strong>, hogy nemkívánat<strong>os</strong>ak és gyanúsak voltunk. <strong>Az</strong>t tudtuk, hogy minket<br />
figyelnek, de nem úgy, mint késõbb, amikor Konrádék a szamizdatokat csinálták.<br />
Õk már politikailag komolyan belekeveredtek ezekbe az ügyekbe. Mi 1967-ig nagyon<br />
a mûvészetekre koncentráltunk, és úgy éreztük, hogy semmiféle elismerést<br />
nem kapunk. Nem vettek fel a Fotómûvészek Szövetségébe. Máig sem szóltak,<br />
hogy lépjek be, vagy hogy fölvennének a szövetségbe, ugyanakkor a cikkekben<br />
vagy a könyvekben úgy írják, hogy én vagyok az egyik úttörõje a modern magyar<br />
fotómûvészetnek, de végül is semmi közöm hozzájuk. Akkor se volt, és<br />
m<strong>os</strong>t sincs. Nyilván nemkívánat<strong>os</strong> személy voltam.<br />
Hogy absztrakt, dekadens, nyugati, üres formalizmus, ez itt nem aktuális. A kapitalizmusban<br />
aktuális, a szocializmusban nem. Ez nem szocialista realizmus.<br />
Ezek a klisék, amiket akkoriban mondtak. Ezek a cikkek nagyon haszn<strong>os</strong>ak voltak,<br />
mert minden ilyen támadás tömegeket vonzott a kiállításra. Tehát akik ezeket<br />
a cikkeket olvasták, jöttek megnézni a kiállításokat. Egy ilyen kritika jobb<br />
reklám volt akkoriban, mint egy dicsérõ kritika, mert tudni lehetett, hogy itt valami<br />
új, más történik. Emlékszem, Jancsó is jött az egész gárdájával a Petõfi Sándor<br />
utcai kiállításra. Neki volt egy köre, akiknek õ a tanítómester volt, nem a fõiskolán<br />
persze, hanem otthon, a lakásában, vagy nem tudom, hol. Elhozta az<br />
egész társaságát. Ezen a kiállításon akkoriban komoly „mennyiségû” ember fordult<br />
meg. Nem engedélyezték a plakátunkat. Olyan plakáthoz viszont, amin nem<br />
volt kép, nem kellett engedély. Akkor csináltunk egy olyan plakátot, amin ott
Change language