A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

KORLÁTOZOTT ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK
157
gyon hülye embereik lehetnek kinn, mert nem mondom meg, hogy hová, de meg
voltam híva, és ott odajött hozzám egy lány, aki nyilván a maguk embere, és azt
kérdezte tõlem, hogy járok-e én a BM-klubba, ismerem-e ott a zongoristát? Mondom,
ha ilyen ügyes kémeik vannak, hogy ilyen ravaszul próbálnak informálódni,
akkor a maguk munkája szart ér, én nem vagyok hajlandó közremûködni ebben.
Jó, majd meglátjuk. És sorozatosan nem kaptam meg az útlevelemet. Akkor
fölmentem Aczélhoz, akit ismertem, mert a miskolci fesztiválokon zsûritag voltam,
és mindig lent járt ott, és apámat is ismerte, tudott a rendõri felügyeletrõl,
õ rendelte el többek között. Ezután megkaptam egy nyárra az útlevelet, aztán
megint nem. […] Elmentem a Rádió egyik vezetõjéhez, elpanaszoltam neki,
hogy az útlevelemmel valami van. Tudtam, hogy nagyhatalom, de azt nem tudtam,
hogy õ a Rádió elhárításának a fõnöke. Utóbb kiderült, hogy miután kimentem
a szobából, üvöltött, hogy „ezt a piszkot addig fogjuk üldözni, amíg be nem
áll nekünk segíteni”. […]
Apám 1967-ben meghalt. Tíz nappal a halála elõtt föloldották a rendõri felügyeletet.
Valamivel elõtte támadt egy ötletem, hogy én bemegyek a pártközpontba.
Grósz Károly korábban a Rádió-televízió párttitkára, akkor pedig a pártközpont
agitprop osztályán a harmadik ember volt. Grósz egy ideig borsodi párttitkár is
volt, a miskolci fesztiválokon sokat találkoztam vele, és szívélyes viszony volt
köztünk, miközben én soha nem voltam párttag. Bejelentkeztem hozzá. Elmondtam
neki, hogy be akarnak szervezni, hogy az apám rendõri felügyelet alatt van,
az öcsém szabad európásból lett BBC-s, én meg nem tudok mit csinálni. És néhány
cseresznyepálinka mellett azt mondta, hogy gyere vissza három nap múlva,
utánanézek. Másnap fölhívott, hogy menjek be. Elmesélte: „Én tegnap az elhárítóknál
voltam párttaggyûlést tartani, és kiszimatoltam, hogy ki az a három
pasi, aki téged piszkál, följelentettem mind a hármat Benkeinél, mert ez tilos ma
már. Mind a hármat kirúgták, és neked bársonytálcán hozzák az útleveledet, és
soha többet nem fognak piszkálni, hogy beépítsenek.”
FORINTOS GYÖRGY, 1991: Az nagyon érdekes volt, hogy amikor 1968 táján elõször megkaptam
az útlevelet a feleségemmel (a kislányunk itthon maradt), behívattak a
BM-be, és mondták, hogy ugye azt tudom, hogy külföldön is érvényesek rám
a Magyar Népköztársaság törvényei satöbbi. És mondta a pacák, hogy majd ha
hazajövök, érdeklõdnek, hogy s mint telt. Egy hónapig voltunk Dél-Franciaországban,
az volt életem legszebb útja. Nem sok volt. Utána fölhívott egy pacák,
találkoznom kellett vele egy eszpresszóban, és kikérdezett, hogy kikkel találkoztam
satöbbi. Aztán azt mondja, ugyan, ez nem érdekes, hanem tulajdonképpen
az kellene, hogy maga írásban vonja vissza azt, amit 1957 márciusában a vizsgálati
fogságban leírt. Ettõl én teljesen el voltam képedve. A folytatása olyasmi lett