A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

80 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
tomata gépsor volt. Csakhogy közben változtattak a receptúrán, s mire a gép
megjött, nem lehetett vele csomagolni, mert állandóan beragadt a mosókrém,
más volt a sûrûsége. Át kellett alakítani az egész berendezést. Jött egy francia gépkönyv,
azt kiadtuk a fordítóirodának. Le is fordították, használhatatlan volt. Aki
nem ismeri a gépet, nem ismeri a technológiát, nem tudja lefordítani. Az egyik
kollégám tudott franciául, és végül vele kínlódtuk össze valahogy a magyar fordítás
és a francia szöveg alapján. Így lett egy használható gépkönyv. Megismertem
ezt a gépet, mert a francia szerelõ elzászi fiú volt, és több kísérlet után én kerültem
mellé tolmácsnak, miután kiderült, hogy aki tolmácsolt, nem tudott jól németül.
Nagyon jellemzõ volt, amikor már ott volt a gép, és kezdõdött a fölállítás,
akkor a francia kiveszi a bemenõ kábelköteget, és azt mondja: „Ennyi pénzük
van maguknak? Mi a francnak kell ilyen kábel? Az áramfogyasztáshoz a gépnek
nem ilyen kábel kell, hanem fele ekkora méretû.” Jó. Akkor összegyûlt a fél gyár,
huszonöt-harminc ember, és szemlélték a franciát, aki dolgozott. És mondja a
francia: „Ezek mind ráérnek? De jól megy maguknak, hogy ennyi ráérõ emberük
van.” Késõbb mi álltunk neki a német nyelvû gépkönyveknek. Hát én voltam a német,
a gépésztechnikusom volt a gépész, és akkor ketten valahogy összehoztunk
egy normális fordítást. […]
1967-ben irtó nagy botrány volt, mert el kellett volna készülni a BNV-re, de a
receptúraváltozás miatt nem készültünk el. Akkor még nem kaptuk meg a franciáktól
az új, megfelelõ töltõhengereket, de a mosókrémet gyártani kellett. Akkor
mentek a kézi töltések. Kivonult a Híradó, mi ott lapultunk, és dobáltuk fel
a dobozokat a szalagra, hogy úgy nézzen ki, mintha a géprõl jönne le.
UNGVÁRY RUDOLF, 1988: A munkahelyemen kezdetben mûszaki ellenõr voltam, meós,
majd pedig gyártástechnológus lettem, azaz mûvelettervezõ. Végül már én voltam
a technológusa a Magyarországon gyártott varrógép-hurokfogóknak, ami
egy nagyon különleges finommechanikai alkatrész, és az a jellemzõje, hogy a
magyar gyártmány sohasem volt egészen csereszabatos, szemben a külföldi termékekkel.
Én rájöttem, hogy miért nem csereszabatos. Egyszerûen azért, mert a
külföldi termékeket az edzés elõtt és az edzés után is köszörülni kell, de a magyar
gyártási kultúrában ez ésszel felfoghatatlan volt. Elég bonyolult, viszont ötletes
ellenõrzési mechanizmusokkal és ellenõrzõ berendezésekkel el tudtam érni,
hogy még így is megvalósuljon a csereszabatosság, ami azonban olyan idegessé
tette a szakmunkásokat, hogy mindaddig be lehetett tartani ezt a technológiát,
ameddig én ott voltam, de amint kiléptem, egy héten belül átálltak a régi gyártási
technológiára. Ezt onnan tudtam meg, hogy néhány hónappal késõbb, amikor
fölkerestem a volt munkahelyemet, ezt rögtön elmondták. Ebbõl számomra az
következett, hogy nincs keresnivalóm a magyar realitásban.