A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

A GAZDASÁGI REFORM
91
máig nyögünk. Például akkor az induló áraknál a BHG véleményem szerint eltaktikázta
magát, elsõsorban a szocialista relációban. Mivel ott egy nagyon konzekvens
árelv érvényesül, öt év világpiaci ármozgásának átlagával növelhetõk csak
az induló árak. Hát ugye mi nemcsak a KGST-árelvet, hanem a magunk által különféle
meggondolásokból alacsonyra megállapított induló árakat is hibáztathatjuk,
mint gazdasági bajaink egyik forrását. Ami egyébként odavezetett, hogy hiába
örvendeztünk az új mechanizmusnak, az elsõ hat vállalat közé kerültünk,
amelynek a gyengeségét leleplezte az új mechanizmus mûködése. Kezdetben öt,
aztán késõbb egy hatodik vállalatot minõsítettek olyanná, amelyikkel a kormány
különleges figyelemmel kell foglalkozzon, hogy a vállalat gondját helyre tegye.
A Vörös Csillag esete volt a legismertebb, a traktorgyár azután – bár budapesti
gyár volt – egy vidéki gyár, a gyõri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár szervezetébe
került be. Ilyen volt a Ganz Mávag, itt a kerületben a Hajtómû és Felvonógyár, az
ötödikre nem emlékszem, és a hatodik mi lettünk. Az 1970-ig felívelõ gazdasági
fejlõdésünk 1971–72-ben megállt, 1973-ban visszaesett. Akkor le is cserélték a teljes
vállalati felsõ vezetést – hát én speciel akkor kerültem szakigazgatói beosztásba.
GYENES ANTAL, 1986: 1966-ban született meg a párthatározat, 1968-ban lett belõle állami
határozat, nagy vita elõzte meg még az elnevezést is. […] Az új gazdasági mechanizmusnak
feltétlenül híve voltam, de az én szemléletem is ugyanolyan korlátozott
volt, mint azoké, akik ebben közremûködtek, nem láttuk még, hogy
konkrétan mit kell csinálni. Ma már tudjuk, hogy kevesebb féket kellett volna beépíteni,
bizonyos dolgokat másképp kellett volna, de ez nem írható senkinek a
számlájára. Nyers Rezsõnek volt ebben hallatlan nagy szerepe. Nyers Rezsõt én
rendkívül tisztelem, és azt kell mondanom, hogy akkor a Politikai Bizottságban
tán az egyetlen ember volt, aki rendszeresen olvasott, mûvelõdött, ilyen típusú
politikusunk nem nagyon volt, és azt hiszem, ma sincsen. […]
A hetvenes években aztán bekövetkezett a reform megtorpanása, jött az ellenáramlat.
Ennek Biszku Béla volt a vezéralakja. A reform már mutatott fel kezdeti
eredményeket, de mutatkoztak persze negatív eredmények is, és adj uram isten,
de mindjárt, azt hitték, hogy egy gazdasági reform majd rövidesen fordulatot
hoz. Ez képtelenség. Fõleg akkor, amikor még nem is tudták, én sem tudtam igazán,
hogy tulajdonképpen milyen komplex dolgokat kell csinálni. Ma már sokkal
többet tudnak. Ma már van egy olyan kitûnõ közgazdász brancsunk, amelylyel
nem rendelkezik egyetlen szocialista ország sem, ezek tudják, hogy mit kéne
csinálni. Megtorpant a reform, balos ellentámadás történt, és ez katasztrofálissá
vált. Nagyon érdekes, hogy a folyóiratokban a közgazdászok mindig visszatérnek
arra, hogy megtorpant a reform, viszont mindig vannak politikai, kormányzati
megnyilvánulások, amelyek arról szólnak, hogy az 1968-ban elindult reform