A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
41<br />
ORSZÁGIMÁZS<br />
itt már úgy tartanak a dolgok • megkaptuk az elsõ díjat, az aranycsillagot • ezzel megindult <strong>Magyar</strong>országon<br />
az idegenforgalom • kezdtük kinyitni a kapukat • Kádár letagadott bennünket • a magyar<br />
nouvelle vague bemutatkozik • rengeteg javaslatomat valósították meg, amelyek még ma is<br />
élnek • azt gondolták, hogy <strong>Magyar</strong>ország egy szabad ország • nem nézték jó szemmel, hogy Kádárék<br />
jöttek, láttak és gyõztek • a Vatikán deferál az ateista államhatalomnak<br />
SEBES SÁNDOR, 1989: A brüsszeli világkiállítás nagyon font<strong>os</strong> esemény volt, mert 56 után<br />
volt, alighogy kilábaltunk a szörnyû ká<strong>os</strong>zból, amelybe került az ország. 1958. április<br />
15-én megnyílt a világkiállítás, amelyen ott volt a magyar pavilon. <strong>Az</strong>, hogy<br />
kimegyünk a világkiállításra, már 1955-ben el lett döntve. Volt rá gazdasági bizottsági<br />
határozat, ami kormányhatározat volt, természetesen. Közbejött 56. December<br />
elején összeült a Gazdasági Bizottság. <strong>Az</strong> ülést Apró Antal vezette, részt<br />
vettek rajta a miniszterek: K<strong>os</strong>sa István pénzügyminiszter, Dögei Imre földmûvelésügyi<br />
miniszter, Nagy Józsefné könnyûipari miniszter, szóval egy kis kormány.<br />
A belkerbõl én mint miniszterhelyettes voltam a felelõs az elõkészületekért.<br />
<strong>Az</strong> Országházban volt az ülés, egy kis szobában, nem a szokás<strong>os</strong> helyen. Én<br />
pont<strong>os</strong> szoktam lenni, de ezúttal késtem tíz percet, nagyon kellemetlen volt. Beértem,<br />
kérdezi Apró, hogy mi van. Mondtam, hogy eltévedtem, elnézést kérek.<br />
<strong>Az</strong>t mondja: „Éppen jókor érkeztél, m<strong>os</strong>t akarjuk kimondani a határozatot, hogy<br />
nem megyünk ki a brüsszeli világkiállításra.” Én megdöbbentem. Hogyhogy nem<br />
megyünk? Egyáltalán, hogy merülhetett fel ilyen gondolat? Szót kértem, hogy<br />
nekem más a véleményem, kifejthetném-e. Elmondtam, hogy addig milyen elõkészületeket<br />
tettünk: a tervezést, a számításainkat, minden egyebet. Hogy hat<br />
hónapig, 1958. április 15-tõl október 15-ig tart a világkiállítás, addigra fel kell építeni<br />
a pavilonunkat, amelynek a tervei már többé-kevésbé készen voltak. <strong>Az</strong>t is<br />
elmondtam, ha mi oda kimegyünk, azzal bizonyítjuk, itt már úgy tartanak a dolgok,<br />
hogy mi ott meg tudunk jelenni a termékeinkkel. Ami az anyagi részét illeti,<br />
ismertettem, hogy a pavilonon kívül lesz még egy kiállítás, ahol bemutatkozik<br />
a magyar ipar, a tudomány és a kultúra. Ezenkívül lesz egy éttermünk, egy cukrászdánk<br />
és egy mûvészeti tárgyakat árusító kiskereskedelmi egységünk. A legkitûnõbb<br />
embereket küldjük ki, körülbelül háromszázat, a legjobb dolgokat,<br />
meg vagyok gyõzõdve róla, hogy sikeresek leszünk. Egy példát mondtam: a tokaji<br />
aszút félliteres üvegben ötven centért exportáljuk, ott kint az étteremben<br />
négy dollárért tudjuk szervírozni, és az összes árral ez a helyzet. Erre megfordult<br />
a hangulat. <strong>Az</strong>t kérdezte Apró: „Szóval, vállalod a felelõsséget azért, hogy
Change language