A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

148
KORLÁTOZOTT ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK
aki ilyen pimasz, hogy ezt a nevet viseli, az megérdemli, hogy éhen haljon • hogy képzeli, hogy egy
volt ellenforradalmárnak a leánya fogja a jövõ nemzedéket oktatni? • népellenség vagyok, a jogosítványt
nem kapom meg • potenciális vásárlókat hajtottam fel illegálisan • azért mind a ketten jól járjunk
• folyton vigyázni kellett, nehogy becsússzon valami • nem folytathattam semmilyen politikainak
mondható tevékenységet • Gyurkám, az asztalnál egy szót se! • és sorozatosan nem kaptam meg
az útlevelemet • kétszer is kértem, hogy befejezhessem az egyetemet • bármennyire is próbálnak
mindent elfojtani és eltitkolni, azért ezek a hírek elõbb-utóbb elterjednek • egy ilyen csirkefogót õk
nem engednek be Magyarországra • a lényeg az, hogy beadtam a derekamat
GYENES JUDITH (MALÉTER PÁLNÉ), 1998: És jött a vergõdés az állásokkal. Minden õsszel
írtam egy episztolát állásügyben. Halda Alíz ajánlotta, hogy írjak Sándor Józsefnek
a pártközpont titkárságára. Addig azt se tudtam, hogy a világon van. Hogy
ez pontosan hányban volt? Talán 1961-ben, 1962-ben. Erre behívtak a Fehérházba.
Az is egy rossz emlék. A bejáratnál két stukkeres mögém állt, és így mentünk be
a pártközpontba, a liftig. Betessékeltek, õk megnyomták a gombot, és a lift fölment
a nem tudom már, hányadik emeletre. Kiszálltam, ott megint várt két stukkeres,
és elkísértek egy ajtóig. Egy századossal beszéltem, mintha nem is lenne
igaz: Mi a kívánságom? Hol akarok elhelyezkedni? Mennyi fizetést akarok? Én
ugye akkor már évek óta segédmunkákból meg alkalmi munkákból éltem, és akkor
azt kérdezik tõlem, hogy hol akarok elhelyezkedni, meg mennyi fizetést akarok.
Azt válaszoltam, hogy a szakmámban szeretnék dolgozni. Azt mondta,
hogy majd utánanéz, és értesíteni fog. Kaptam is egy értesítést, hogy menjek be
a Roosevelt térre, és jelentkezzem egy Biszkup nevû elvtársnál itt meg itt. Be is
mentem. Kövér volt, barna öltöny volt rajta – utálom a barna öltönyt – és valamilyen
pártjelvény. Úgy tett, mintha nem tudna rólam – pedig egész biztosan
szóltak neki –, és azt kérdezte, miért vagyok ott. Amikor azt válaszoltam, hogy
azért, mert nem tudok elhelyezkedni, azt mondta, hogy minden újság tömve van
álláshirdetésekkel, például építkezésnél is el lehet helyezkedni segédmunkásnak.
Mondtam, hogy teljesen igaza van, de ha én ezzel a névvel odamegyek, nem az,
hogy nem akarnak, nem mernek fölvenni. Erre: „Na látja, aki ilyen pimasz, hogy
ezt a nevet viseli, az megérdemli, hogy éhen haljon!” Meghökkentem, válaszoltam
rá valamit. Erre õ: „Ha nekem ilyeneket mond, akkor úgy vágom ki innen,
hogy a taknyán csúszik kifelé!” Ez a hangnem felejthetetlen. A százados ott a Fehérházban
udvarias, szolgálatkész volt, mondtam is magamban, hát az olyan
volt, mint egy õrgróf, és gondoltam, majd a herceghez megyek.