A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

TÁRSADALOMPOLITIKA, ÉLETSZINVONAL
169
Ma már világosabban látom, hogy lényegében a konszolidáció vitája volt. Tudniillik
a Kádár-rezsim úgy konszolidálta magát, hogy nem tudom, mennyi tudatossággal,
de vagy elõidézte, vagy belement abba, hogy nálunk a népesedés megállt,
tehát nem lépett be minden évben, mint mondjuk, Lengyelországban, százezer új
fogyasztó. Szóval, Lengyelországban állandóan fokozódtak a nehézségek, mert
termeltek valamennyit, lehet, hogy valamennyire minden évben tudták fokozni
a termelést, de nem tudták kielégíteni az évente nagy számban növõ fogyasztók
igényeit. Nálunk nem nõtt a fogyasztás, mert nem nõtt a népesség, tehát amit
termeltünk, az elég volt, és ha még többet termeltünk, akkor jobban álltunk, mert
nem ettük meg, amivel többet termeltünk.
Tehát nálunk nem lépett be az új fogyasztó, nem szaporodott a népesség, ez a
fogyasztás egyensúlya szempontjából döntõ kérdés volt, és mi odaadtuk azt az
egymillió – vagy nem tudom, mennyi – szaporodáslehetõséget a konszolidációért.
Szóval ez egy ilyen nagyon egyszerû üzlet volt, nem szaporodunk, konszolidálódunk.
Na most, ha mi akkor feszegetjük a népesedésnek a kérdéseit, tulajdonképpen
– a világért se mondom, hogy ez akkor énbennem tudatos volt – a
konszolidáció kérdését is feszegettünk vele, és ezért volt ez ilyen idegesítõ és kényes
kérdés, ez a hatalmat mindenképpen borzolta. Ebbõl ideológiai kérdést csináltak,
nacionalizmusnak, mindennek nevezték, meg jelentéktelennek, meg átmenetinek,
csak ne kelljen szembenézni komolyan vele. Nálunk büntették tulajdonképpen,
és büntetik máig is a gyerekszülést és a gyereknevelést. Büntetik,
mert hisz egy család már nem tud három gyereket felnevelni.
SZENTÁGOTHAI JÁNOS, 1986: Ha akkor nem futunk olyan mértékig az életszínvonal istenítése
után… Akkoriban az életszínvonal volt az emberek istene, most is, de
most már csak a kivételezetteknek, csak azok tudják ezt az istenséget imádni, a
többiek, szegények, csak sápítoznak.
HETÉNYI ISTVÁN, 1987: A hatvanas évek elsõ felében próbáltuk a hosszú távú tervezésnek
is bizonyos értelmû megújítását. Próbáltunk akkor új gondolatokat belevinni.
[…] Csináltunk Közgazdasági Bizottságot, amelyik az egésznek a koncepciójával
foglalkozott, ezt én is vezettem. Volt Életszínvonal Bizottság – Tímár János volt
ott a távlati fõosztályon osztályvezetõ –, aztán a Gadó vezette és a Tímár mozgatta
Ipari Bizottság, Külgazdasági Bizottság, tehát hosszú távú tervezõ bizottságok,
ahol próbáltuk szélesebben bekapcsolni a tudományos fórumokat és a szakmát.
[…] A hosszú távú tervezés gondolata és igénye a KGST-ben is felmerült. […]
A tervezés ne legyen azonos a gazdaságirányítással, az adminisztratív gazdaságirányítással.
Társadalmi tervezésrõl van-e szó, vagy gazdasági tervezésrõl, ezek a
fõ kérdések merültek fel. Ezt megelõzõen született az SZKP-ben egy új pártprogram,
nálunk is foglalkoztunk a szocializmus teljes felépítése témával. Mind-