A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

TUDOMÁNYOS ÉLET
121
máról, mint a születésszám, csak Szabady elvtárs írhat, esetleg még egy-két másik
munkatársa, te szóba sem jöhetsz. Jobb, ha leteszel róla.” Ennek ellenére foglalkoztam
a témával. Amikor is jött egy nagy fordulat. Az az írókör, amelyiket a
népi írók körének szoktak nevezni, 1963–64 körül foglalkozni kezdett ezzel a témával.
Több írásuk is megjelent, és a KSH demográfusai a legmerevebben elutasítóak
voltak velük szemben. Az volt a hivatalos álláspont, hogy ezek a népi írók
nem értenek hozzá, mindenféle butaságokat írnak összevissza, nem is kell velük
foglalkozni. Mígnem 1964-ben a TIT budapesti szervezete vitát hirdetett a témáról
a Kossuth Klubban, és meghívta vitatkozni egymással az írókat és a hivatal
demográfusait. Én el szerettem volna menni, de Szabady Egon uralma alatt az
ember nem mehetett oda, ahova akart, pláne egy ilyen, a hivatalt érintõ vitára,
nem szerepeltem azon a listán, akik elmehettek. Nyilván élt már a gyanúval, hogy
nem az utasításainak megfelelõen szólnék hozzá. Másnap reggel bementem a kutatóintézetbe,
és érdeklõdtem, mi volt a vitán. A kollégák elmondták, hogy a népi
írók Fekete Gyulával az élen elkezdték, hogy rémes a népesedési helyzet. Erre
a kedves demográfus kollégák: nem is olyan rossz a népesedési helyzet, és a népi
írók nem értenek a demográfiához, tudománytalan eszközöket alkalmaznak. Mire
Fekete Gyula nem volt rest, és azt mondta, hogy 1958-ban a Demográfiában
megjelent a kérdésrõl egy tanulmány, amely a demográfusok álláspontját
képviselte, és amely tudományos módszerrel kimutatta, hogy ugyan alacsony az
élveszületési arányszám, de ez csak azért van, mert a Ratkó-korszak hullámhegyeit
hullámvölgy követte, és a hatvanas évek elejére az élveszületési arányszám
tizenhét ezrelékre fog föllendülni. Ezt az írás a legtudományosabb módszerekkel
támasztotta alá. Ezzel szemben az élveszületési arányszám ténylegesen tizenhárom
ezrelék 1963-ban. Hát ennyit a tudományról – mondta Fekete Gyula. Erre a
demográfusok próbáltak magyarázkodni, védekezni. Mindenki azt gondolta,
hogy az elnöklõ Péter György azzal zárja be a vitát, hogy a demográfusoknak
van igazuk, de a legnagyobb megdöbbenésre a népi íróknak adott igazat. A demográfus
kollégáim nagyon le voltak hangolva. Tizenegykor szólt a telefon, hogy
Szabady elvtárs többünket vár a hivatali szobájában délután kettõre. Közölte,
hogy a Demográfia meg fog jelentetni egy dupla számot, amelyben elmondjuk,
hogy milyen alacsony az élveszületési arányszám, ez miért van, ez miért baj, és
mit kell tenni, hogy magasabb legyen. Kiosztotta, hogy ki mirõl fog írni. Nekem
azt kellett megmagyaráznom, hogy gazdaságilag miért baj, hogy alacsony. Így
született a Demográfiának az a híres, 1964-es 3–4-es száma, amelyik teljes fordulatot
hozott a népesedési vitában. A történet jellemzõ a magyar tudomány akkori
mûködésére. Egy nappal elõtte még azt kellett volna írni, hogy nincs semmi
baj, és mindenki, aki azt állítja, hogy baj van, az õrült, és nem ért a demográfi-