A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

40 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
ber, aki nagyon sokat foglalkozott az én ügyemmel. Mondhatnám, hogy kultúrpolitikai
menedékjogot kaptam ezek miatt a cikkek meg képek miatt. Õ értette
ezeket a képeket, lefordíttatta az összes cikket, iszonyú munkát végeztetett el
miattam, és ennek révén megkaptam a menedékjogot. Ez nagyon fontos volt,
mert ha nem kaptam volna meg, akkor nagyon nehezen tudtam volna utazni.
[…] Én szöktem. Jugoszláviába mentem, ott elbújtam egy autó csomagtartójában
Ausztriáig. Nem kaptam nyugati útlevelet. Kértem ugyan, de nem adták meg.
Teljesen reménytelen volt. Jugoszláviába viszont mehettem, kétszer is voltam,
másodszorra sikerült továbbmenni. 1966-ban, amikor visszajöttem, a Váci utcában
jött velem szembe valaki, és messzirõl kiabálta, hogy: „Hát mi azt hittük,
hogy te már rég kint vagy Párizsban! Te meg visszajöttél?” Mondom: „Szent isten,
hogy lehet így ordítani a Váci utcában? Soha az életben nem mehetek ki többet,
ha ezt valaki meghallja.” Szerencsére nem hallotta meg senki. […]
1968 januárjában mentem Németországba, aztán elkerültem Amszterdamba,
Londonba, Velencébe, Firenzébe, Rómába. Egy egész telet Olaszországban töltöttem.
Németország, Dánia, Svédország, ezek voltak az elsõ fontos utak. Amszterdamba
többször átmentem, aztán ott ragadtam négy évre. Szünetekkel persze, de
ott éltem. Amszterdamban nehéz volt, eleinte elfoglalt házakban laktam, hajókon,
kaptam egy kis kabint barátoknál, egy hajón. Akkoriban rengeteg elfoglalt
ház volt, ilyenekben lakott az ember. Emlékszem, hogy az öt guldent – körülbelül
ötszáz forint –, amit háromhavonta kellett az áramért fizetni, nagyon nehéz
volt összeszedni. Akkoriban hosszú ideig papírpénzt én nem is nagyon láttam,
mármint a saját zsebemben. Az elsõ év nagyon nehéz volt. […] Rajzokat csináltam.
Aztán megismertem valakit, aki kislemezeket csinált. Csináltam rajzokból
egy kislemezborítót, és azért kaptam ötven guldent. Az hatalmas összeg volt akkor
nekem! Abból rengeteg rizst lehetett venni. Ha egy almához hozzájutottam,
az már ünnepnap volt. Amszterdam eleinte nehéz volt a pénzkereset szempontjából.
Inkább elmentem akkor Németországba vagy Svájcba. Ha egy hónapot dolgoztam
például Svájcban, abból meg tudtam élni egy évig Amszterdamban. […]
Elkészült az egyemberes zenekarom, amelyikben sok hangszeren játszom egyszerre.
Svájcban bementem kocsmákba, kávéházakba meg éttermekbe játszani.
Sokkal jobban kerestem, mint a könyveléssel, pedig ott is jól kerestem. Zürichben
megismerkedtem egy zenekarral, akik nagyon híresek voltak akkoriban
Svájcban. […] Akkor kezdõdött el nekem komolyan a zene, és aztán a zenébõl
éltem. Aztán meg nem volt semmilyen anyagi problémám, fõleg az elsõ svájci zenélés
után, akkor rögtön szereztem jogosítványt, elmentem Amszterdamba, és
vettem egy Volkswagen buszt. Beleültem, és elindultam Dél-Franciaországba.