A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
66 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE<br />
LUKÁCSY SÁNDOR, 1986: <strong>Az</strong>t mondta Köpeczi Béla, hát voltaképpen beszéljünk arról,<br />
hogy én miért nem térek vissza az irodalmi életbe. Mondom magamban, ez hiányzik<br />
még nekem, mert akkor úgy lehetett visszatérni az ilyen magunkfajtának,<br />
hogy kellett egy ellenforradalom-ellenes nyilatkozatot tenni. <strong>Az</strong> történhetett<br />
versben, prózában, akárhogyan, mellékmondatban, de valahogy annak benne<br />
kellett lenni az elsõ publikációban. Béla számon tartotta, hogy én még nem nyilatkoztam,<br />
következésképp nem is publikáltam. <strong>Az</strong>t mondja, hogy hát ezen át kell<br />
esni, õ elintézi, és azonnal hívta a Tolnai Gábort, a Kortárs szerkesztõjét. <strong>Az</strong> szerencsére<br />
– nyilván azért, mert mindig nagyon jó barátomnak mutatta magát –<br />
azt mondta Bélának a fülem hallatára, úgy kirecsegett a telefonból az agyonivott<br />
baritonja, hogy számomra még nem jött el az ideje a jóvátételnek, és elzárkózott.<br />
Jaj, de örültem én. Hát, ha Béla engem akkor behúz a csõbe, úristen, én nem is<br />
tudom, mit csináltam volna. Borzalmas.<br />
Visszatérésem az irodalmi életbe így, önkritika nélkül jócskán elhúzódott. 1961<br />
márciusában jelentem meg elõször. 1957-ben még írtam, falmelléki lapokban megjelentem,<br />
mert akkor némelyik szerkesztõ rendes volt, vagy még nem volt eléggé<br />
beszaratva, de volt olyan is, aki egy darabig még udvarolt az ilyen letûnt nagyságoknak,<br />
mert nem tudta, hogy letûntek. Ez két külön típus, mind a kettõre<br />
tudnék példákat mondani. <strong>Az</strong>tán jött a sivár éhezés, nem tudtam publikálni. Úgy<br />
1961 elején ezt már untam, és kezdtem körbejárni a lapoknál – a kiadóknál reménytelen<br />
volt –, hogy m<strong>os</strong>t már legyen valami. Mind azt mondta, ugyanúgy,<br />
mint <strong>1956</strong> tavaszán és nyár elején, hogy a másik közöljön elõbb. Végül is úgy töretett<br />
meg a jég, hogy Szabolcsi Miklós, aki akkor az ÉS-t szerkesztette, 1961 márciusában,<br />
15-e elõtt közölt tõlem egy addig kiadatlan 1848-as memoárt március<br />
15-érõl, amelyhez én csak öt-tíz kezdõ és befejezõ sor kommentárt írtam, és L. S.<br />
Ez volt az õ nagy trükkje, addig el mert menni, hogy L. S. Én kiírtam volna. És<br />
nem is saját szöveg volt, én csak öt sort írtam az elejére, tizet a végére, közötte<br />
volt egy szövegpublikáció, de egészében máig kiadatlan a memoár. Ott van a Széchényi<br />
Könyvtár kézirattárában. […] Na, akkor ezzel körbejártam, és apránként<br />
megnyíltak a lapok, ha már Szabolcsi közölt, akkor már a Nagyvilág is, meg apránként<br />
a többi is.<br />
MENSÁROS LÁSZLÓ, 1991: Három-négy nap után jelentkeztem munkára. Arra már nem<br />
emlékszem, hogy kerültem a Rutex Vállalathoz, hogy ki adta ezt a tippet. <strong>Az</strong> Alpári<br />
Gyula utcában volt a központ, ott jelentkeztem, be<strong>os</strong>ztottak a Lónyai utcai<br />
raktárba, egy pincehelyiségbe. Ott dolgoztam 1960 júliusától majdnem egy évig.<br />
Egyszer írtam egy kérvényt a minisztériumba, nem akartam elmulasztani a sanszot.<br />
Nem írtam semmi különöset, csak hogy szerzõdtessenek valahová, de nem<br />
kaptam rá választ. Miután nagyon kevés volt a segédmunkási fizetésem, ezerkét-
Change language