A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

192 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
Hát, ha egyszer ott kiszedik, és megjelentetjük ezer példányban, akkor a többit
krúdában le lehet rakni, és bármikor elõ lehet venni. És akkor egy Lengyel Józsefet,
egy ilyen nagy kommunista írót nem fosztunk meg attól, hogy nyomtatásban
megjelenjen a könyv. Ez a Kádár János! Minden kérdésben megtalálja a módját.
[…] Volt az a bizonyos Hofi-féle dolog szilveszterkor. Megdöbbentette az embereket,
mert ez nem volt szokás. Bejött hozzám az Esti Hírlaphoz Hofi, akinek
különbözõ balhéja volt a közönséggel, és tanácsot kért tõlem. Én lerajzoltattam
a rajzolónkkal, hogy Kádár János azt mondja Hofinak: „Ejnye-ejnye, a múltkor
azzal a kritikussal egy kicsit kemény volt!” Vagyis: Kádár azért megszidja õt,
amiért a Képes Újság rovatvezetõjével és kritikusával olyan kíméletlen és kemény
volt, de azt természetesnek veszi, hogy õvele figurázott. Ezt a rajzot elvittem
Kádárhoz […], hogy nálam járt Hofi, és van egy kérése – azt mondta, hogy
életének a legfõbb szerepe az volt, hogy Kádárt utánozta –, nem kaphatna egy aláírást?
„Na – azt mondja –, hogy intézzük el?” Mondom, elhoztam három ilyen
rajzot. Aláírt egyet neki, egyet nekem, és azt mondta: „Ezt meg írd alá nekem!”
Tehát a harmadikat én írtam alá neki.
PÁKH TIBOR, 1998: Hát a Kádár-rendszer politikai pereirõl általában eléggé téves elképzelések
vannak az emberekben, ugyanis Kádárékat próbálják valamilyen módon
idealizálni. Hogy milyen megfontolás alapján, azt nem tudom. Mert a Kádárrendszer
tulajdonképpen a legsötétebb és legvisszataszítóbb valami volt, a képmutatás
és a hazugság dominált minden megnyilatkozásukban, a közvéleményt
próbálták teljesen félrevezetni. Úgyhogy én nem tapasztaltam semmiféle konszolidációt,
meg amit ilyesminek mondanak. Sõt, mondanak normalizálást is, és
sokan el is fogadják, mert azt mondják, hogy az 1963-as amnesztia után kialakult
egy konszenzus, meg beletörõdés, meg belenyugvás, meg gulyáskommunizmus.
Meg hogy jólétet teremtett Kádár, hogy kifogta a szelet a vitorlából. […] Kádár
semmiféle jólétet nem teremtett!
SZÉLL JENÕ, 1982: Kádár fiatal korában szép ember volt, rokonszenves, behízelgõ, jóképû,
jó alakú, szép arcú. Az emberek nem maguktól, illetõleg nem a körülményektõl
csúnyulnak meg. Van egy nagyon szép francia mondás: harmincéves korod
után te vagy felelõs az arcodért! Kádár arcára sok minden rá van írva. A magatartása,
a furcsa eltorzulás, ez az anakronisztikus, gügyögõ, joviálisan humoros
vagy humorosan joviális mikulásbácsizás. S a korához képest súlyosan megviselt
embernek látszik. A külsõ megjelenési forma megváltozásában benne van az a
küzdelem, amelybe neki ez a dolog került, de benne van talán az is, hogy a kár
haszonnal jár.