A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

94 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
GÁSPÁR SÁNDOR, 1990: Rögtön kiderült, hogy véleménykülönbség van a magyar párt
és a többiek között a csehszlovákiai 68-cal kapcsolatban. Mert voltak többoldalú
tárgyalások, elõ volt ez készítve. Kádár kint volt Moszkvában kétoldalú tárgyalásokon,
és megmondta, hogy keressenek más megoldást, nem tartja jónak a bevonulást.
De lényegében egyedül maradtunk evvel a véleményünkkel. Volt egy
csúcstalálkozó a döntés elõtt közvetlenül Bratislavában, ott mondta Zsukov elvtárs:
„Azért félnek a magyarok, mert tudja Kádár, hogy õk kerülnek sorra.” Ez
az embert leszerelte. Én sem tudtam mit mondani, nem is lett volna értelme. De
tudták a szovjetek nagyon világosan, a lengyelek is tudták, a csehek is tudták,
ˆ
hogy mi a véleményünk. Dubcek bízott is bennünk. Nem tudtuk érvényesíteni
az akaratunkat. És ez megint a homlokunkra nyomta a Júdás-bélyeget.
VÁSÁRHELYI MIKLÓS, 1987: 1968 az a fordulópont, amikor Donáth Feriben hirtelen föllángol
ismét a politikai érdeklõdés. Akkor kezdõdik az, hogy rendszeresen találkozunk
oly módon, hogy vasárnap délelõtt elmegyek hozzá a Dániel utcai lakásba,
és utána elmegyünk sétálni, és csak politikáról beszélgetünk. Világeseményekrõl,
az itteni eseményekrõl.
HEGEDÛS B. ANDRÁS, 1985: 1968 fontos esztendõ volt a világtörténelemben és az európai
történelemben, nem volt fontos a magántörténelemben. Fantasztikusan drukkoltunk,
de a magam részérõl nagyon mérsékelten voltam optimista. Emlékszem,
hogy akkor már jóban voltam – KGST bilaterális kapcsolat alapján – egy prágai
testvérintézet mérnökével, aki még jól emlékezett a polgári Csehszlovákiára,
amikor a nagy kérdés Prágában Masaryk rehabilitálása volt. Én a Royal Szállóban,
ahol lakott, azt magyaráztam neki németül, hogy „Kolléga úr, ne siessenek,
a maguk dolgát nem lehet elég lassan csinálni. Minél lassabban csinálják, annál
több a reményük.” Ebben sem lett igazam, mert lassan csinálták, sokkal lassabban,
mint mi 56-ban, és a reményük semmi sem lehetett. Bukásuk után még borzasztóbb
helyzetbe kerültek, mint mi voltunk. […]
Egy-két fiatal kollégám, emlékszem, egy akkor fiatalon végzett közgazdász leányka,
aki már nem is tudom, melyik helyrõl járt be hozzám, és érdeklõdött a
nézeteim iránt, súlyos szemrehányásokat tett nekem, hogy én a magam múltjával
nem csatlakozom a nem tudom, mihez. De nem csatlakoztam semmihez, túl
közel volt még az egész 56. És azt hiszem, ha lett volna mihez csatlakozni, mi akkor
sem álltunk volna csatasorba.
68 egy szempontból nagyon tanulságos volt nekünk, 56 értékelése szempontjából.
68 azt bizonyította, hogy a párt, a Csehszlovák Kommunista Párt százszázalékig
irányítása alatt tartja a politikai fejleményeket, és semmi olyasmire nem kerül
sor, amire Magyarországon valóban sor került – nem utolsósorban azért,
mert levonták a konzekvenciákat 56-ból. Föl sem merült a Varsói Szerzõdésbõl