A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

48 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
sok kritikát kaptunk. Végsõ soron az eredmények sok dimenzióban kézzelfoghatóan
bizonyították, hogy más az út, amelyen járunk, de mégiscsak szocialista
alapokon csináljuk, és eredményesebb, mint régebben. Ezt könnyû volt bebizonyítani,
szemmel látható volt.
BULÁNYI GYÖRGY, 1989: Azt hiszem, 1964. szeptember 14-e az én életem eseményeinek
új fordulatot jelentõ dátuma, amikor létrejött a Vatikán és a magyar állam közötti
részleges megállapodás. A Vatikán azokat a papokat, akik korábban olyanoknak
minõsültek a Vatikán szemében, hogy meg nem engedhetõ úton járnak az
államhatalommal való paktálás következtében, érsekké és püspökké nevezte ki,
átlépve akár az amerikai követségen levõ Mindszenty feje fölött, akár pedig a
Hejcén internált, nem kollaboráló püspökök feje fölött. Elmondom azt a pikantériát,
amit talán más nem rögzít az utókor számára. A Hejcén lévõ Pétery váci püspök
és Badalik veszprémi püspök, amikor 1964-ben meghallották, hogy a Szentszék
követe, Casaroli jön Magyarországra, alig várták az idõpontot, hogy végre
mindent elmondhassanak neki. Casaroli eljött, és nem kereste meg az internált
püspököket. Az államhatalom bizalmát élvezõ kollaboráns papokat kereste meg,
és elutazása elõtt adott pár perces találkozási lehetõséget a két püspöknek.
Casaroli azt mondta, hogy õ csak azért akar a püspök atyákkal találkozni, hogy
áldást kérjen tõlük, és letérdepelt elõttük. Pétery, aki szelíd ember volt és abszolút
úriember, soha semmiféle szabadosságot nem engedett meg magának, úgy
számolt be errõl, hogy „majd belerúgtam ebbe a büdös digóba, amikor letérdepelt
elõttem”. Rám pedig ez olyan hatással volt, hogy föl kellett tennem magamnak
a kérdést, ezek után kinek a katonája vagyok én. A normál katolikus nevelésem
következtében, összetévesztve a hierarchiát az egyházzal, azt még valahogy
elviseltem, hogy a kommunisták prése alatt lévõ magyar papok között akadnak
kollaboránsok, de azzal végleg nem tudtam mit csinálni, hogy a Vatikán deferál
az ateista államhatalomnak, és a vértanúk egyháza fölött – mert a katolikus papság
legalább húsz százaléka megjárta a börtönt – kollaboránsokat nevez ki az
egyház élére. Naivitás volt a részemrõl, de súlyosan megrázott. Az 1964. szeptember
14-i megegyezés lényege az volt, hogy: „Kaphattok püspököt, csak mi
mondjuk meg, ki legyen az!”