A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

A MEZÕGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSE
75
voltak, akik abszolút önként léptek be, a földnélküliek, de a birtokos parasztok
jelentõs része enyhébb vagy erõsebb presszió hatására. Juhász Pál kimutatott téeszneurózist,
tehát olyan embereket, akik neurotikusok lettek, mert nem tudtak
kibékülni az új körülményekkel. Én elmondtam, hogy egy öngyilkosságról tudok
– lehet, hogy több is volt –, és azt is, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium negyven
helyen tárt fel törvénysértést, de ezt egy nagyságrenddel mindenképpen
meg kell emelni, tehát legalább négyszáz helyen történt törvénysértés. Presszió
viszont majdnem mindenütt volt, de korántsem olyan súlyosan durva, mint a
Rákosi-féle kollektivizáláskor. Akkor az is megtörtént, hogy behívták a parasztot,
a tanácselnök bezárta a szekrénybe, és addig nem engedte ki, amíg alá nem
írta a belépési nyilatkozatot. A második kollektivizálás idején talán már nem fordult
elõ ilyesmi, bár lehet, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium által feltárt
negyven eset között ilyen súlyos törvénysértés is volt. Ekkor is volt megalázás,
presszió, de sok helyen enyhébb, fõleg ott, ahol a pártszervek okosan csinálták,
nem elfelejtve azt a bizonyos tételt, hogy támaszkodj a szegényparasztra, köss
szövetséget a középparaszttal, harcolj a kulák ellen. Egyszerûen egy tekintélyes
középparasztot jelöltek elnöknek, és a parasztok itt viszonylag enyhe presszió,
rábeszélés alapján belementek, mert közülük való, jól gazdálkodó téeszelnök
alatt fognak dolgozni.
Az enyhébb formája az volt az agitálásnak, hogy a nyakára jártak az érintetteknek,
beszélgettek velük, unszolták, és végül – emlékezve arra, hogy az elsõ kollektivizálásokra
is behajtották a népet, elõbb-utóbb be kellett menni – a sok unszolásra
beléptek az emberek. Voltak, akik unszolás nélkül is. Differenciálni kell,
nem lehet itt általánosítani. Én nem tudtam akkor egy általános felmérést végezni,
csak benyomásaim vannak, és nem tudom, hogy a különbözõ benyomások
milyen arányt képviselnek. Biztos, hogy sokkal nyugodtabb körülmények között
folyt le, mint az elsõ. Jártam a falvakban, és üvöltött a hangszóró, mondta, hogy
kik léptek be, kik írták alá a belépési nyilatkozatot, sokkal enyhébb volt a preszszió,
de ebben az is közrejátszott, hogy a parasztok egy része úgy látta, nincs
mese. Az más kérdés, hogy amikor 1967-ben módszeres mintán alapuló felmérést
végeztünk, a megkérdezettek két százaléka mondta csak, hogy visszakívánja az
egyéni gazdálkodást.
Megnyugodtak az emberek, és kezdtek egy kicsit jobban élni. Az állam elengedte
a felvett hiteleket. Érdekes, hogy a középparaszt vezetésû téeszek jártak a legrosszabbul,
mert a paraszt nem szívesen vesz fel hitelt, a múltban is így volt,
mert tudta, hogy abból bajok származnak. Azok a téeszek jártak jól, amelyek
nyakló nélkül vették fel a hiteleket, mert azokat elengedték. […] Aztán bevezették
a részesmûvelést, ami nagy dolog volt. A téesz elvégezte a gépi munkát, a