A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

176 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
kompromittáló, ha ilyen emberek botrányba keverednek. Úgy néz ki, mintha egy
korrupt emberrel, a büfé vállalat igazgatójával hagyták volna magukat lekenyerezni,
a vendéglátás, ez, az, amaz, igaz? Hát abból egy világra szóló botrányt lehet
csinálni, meg lehet ingatni Kádárt, a vezetést. […]
Az történt, hogy amikor Onódy jött haza Amerikából, pár napot Bécsben töltött.
Miközben Bécsben volt, felhívta a titkárnõje, hogy vizsgálat folyik a vállalatnál
ellene, és figyelmeztette, hogy ne jöjjön haza. Mire az Onódy: „Ellenem, vizsgálat?
Milyen alapon? Énellenem? Dehogynem megyek én haza. Már utazom is.”
Hazajött. Az én véleményem megint az, hogy ez tulajdonképpen egy megrendezett
dolog volt. Azt akarták, hogy disszidáljon. Hogy ne jöjjön haza. És akkor lehetett
volna még mást is felhozni ellene, hogy disszidált – íme, ilyen barátai vannak,
akik vele jó kapcsolatot tartottak, és rá akarták venni a disszidálásra. Ezért figyelmeztették
õt a titkárnõn keresztül, elõre. Persze, ez is mind feltevés. Én ebben
az ügyben nem nyomoztam.
ZALA JÚLIA, 1988: Péter György sokat panaszkodott fejfájásról, de egyébként szellemileg
teljesen friss volt, és nagyon érdeklõdõ. 1968 augusztusában – erre pontosan
emlékszem – valami miatt nagyon fel voltam háborodva, és átmentem Péter
Györgyhöz. Kezdtem tüzesen, a szokott stílusban elõadni valamelyik vezetõnkre
egy nem valami hízelgõ megjegyzést, és akkor intett. A blokkjára ráírta, hogy:
„Ne beszélj, majd átmegyek hozzád!” Teljesen megdöbbentem, mert õ szinte soha
nem jött át hozzám, mindig az volt a szokása, hogy engem hívott át. A másik
pedig az, hogy soha nem történt ilyesmi, hogy belém fojtotta volna a szót, ha
én bármit akartam is mondani. Akkor megdöbbentem, még valami semleges
mondatot mondtam, és kimentem. Nemsokára kijött, és azt mondta, hogy beszélgessünk
a folyosón. „Nézd, én öreg róka vagyok, engem lehallgatnak, nem
vagyok biztos benne, hogy nálad nincs lehallgató készülék, különben is figyelmeztetni
akarlak.” Ne feledjük el, 1968 augusztusa volt! A reform bevezetésének
gyönyörû napjai. Akkor ez teljesen érthetetlen volt számomra, és magamban úgy
ítéltem meg, hogy Péter György beteg, és úgy néz ki, hogy üldözési mániája van.
Ezután elutazott Varsóba valamilyen hivatalos küldetésbe, majd Varsóból egyenesen
ment be a Szövetség utcába, a belgyógyászatra. Bementem látogatni, nem
mondott semmit, csak azt, hogy Gortvai berendelte õt kivizsgálásra. Majdnem
mindennap bementem. A harmadik nap azt hallottam, hogy a Péter György ellen
fegyelmi eljárást indítottak. Meg is jött a levél Fock Jenõ aláírásával, hogy felfüggesztették.
Még be lehetett hozzá menni. […]
Amikor legközelebb akartam bemenni, azt mondták, nem lehet, mert valószínûleg
áthelyezik egy másik kórházba. Aztán még aznap áthelyezték a Korvin Ottó
Kórházba. Akkor már arra a kérdésemre, hogy lehet-e látogatni, a válasz nem volt.