Klinikai endocrinologia

Összefoglalva a TSH-meghatározás tévedési lehetőségeit, két csoport tényezőről kell
megemlékeznünk.
α) TSH-növelő tényezők:
a) A TSH-secretiót serkentő anyagok vagy ezekhez hasonló hatású körülmények: oestrogenek
(megnövelik a TRH-receptorok számát, pl. hyperoestrogenismus, anticoncipiensek stb.),
egyes gyógyszerek (antiepilepticumok, amiodaron, lithium, teofillin), heterophyl antitestek.
b) A gátló mechanizmusokat blokkoló tényezők: thyreostaticumok, antidopaminerg gyógyszerek
(neurolepticumok, metoclopramid, egyes hányásgátlók), antidepresszív szerek, egyes
benzodiazepinek; somatostatin-secretio-gátlók, mellékvesekéreg-elégtelenség, hypogonadismus
és androgen-antagonisták.
β) TSH-csökkentő tényezők:
a) Gátló és hozzájuk hasonló tényezők: pajzsmirigyhormonok, DA és DA-agonisták, (pl.
bromocriptin), GH-hypersecretio, somatostatin, glucocorticoidok, Cushing-syndroma, terhesség
első harmada, androgenek, egyes anticoncipiensek, psychiátriai kórképek (anorexia
nervosa, endogen depressio), chronicus veseelégtelenség, euthyreoid sick syndroma, Ca-antagonisták,
heparin, salicylátok, időskor.
b) Serkentő tényezők blokkolói: különböző antioestrogenek, valamint a noradrenalin
synthesisét vagy felszabadulását gátló gyógyszerek (vérnyomáscsökkentők, egyes neurolepticumok).
A TSH-meghatározás önmagában – mint láttuk – gyakran nem biztosítja a pajzsmirigyfunctio-zavar
megfelelő kórismézését. A helyes diagnosis érdekében a kapott eredményt
mindig a klinikai tünetekkel összefüggésben kell értékelni, s szükség esetén pajzsmirigyhormon-meghatározásokkal
is alá kell támasztani.
A 33. ábra a pajzsmirigyfunkció-zavarok kórismézésére szolgáló egyik lehetséges algoritmust
ismerteti. Ha a TSH-szint normális, rendszerint nem szükséges további vizsgálat, hacsak
nincs kifejezett klinikai gyanú hypothyreosisra. Secundaer hypothyreosis fennállhat ugyanis
nemcsak alacsony, hanem normális határok közt lévő TSH-értékek mellett is; ilyenkor az FT4
csökkent szintje biztosítja a kórismét (általában hypophysis-elégtelenség keretei közt jelentkezik,
egyéb adenohypophysealis hypofunctiókhoz társultan). Mivel a TSH-meghatározás
önmagában nem képes elkülöníteni a pajzsmirigy-dysfunctiók subclinicai és manifest formáit,
minden normálistól eltérő TSH-eredmény esetén el kell végezni a pajzsmirigyhormonok
meghatározását is.
145