Klinikai endocrinologia

sáig (amenorrhoeáig) terjed. A cikluszavarokhoz galactorrhoea társulhat, főleg magas prolactinaemia
mellett. A hyperprolactinaemiás állapotokkal, ill. a prolactinomákkal külön
fejezetben foglalkozunk, itt csak utalunk reájuk.
VI. csoport: Nem-daganatos-eredetű, functionalis hyperprolactinaemia.
E betegeknél prolactinoma fennállása képalkotó eljárásokkal nem igazolható. A hyperprolactinaemia
a leggyakoribb hypothalamo-hypophysealis megbetegedés, mely minden korban
előfordul, de rendszerint fiataloknál ismerik fel. Előidézhetik gyógyszerek (pl.
antidopaminerg vegyületek, oestrogenek), hypothalamicus elváltozások, hypophysisnyélsérülés,
egyéb endocrin megbetegedések (hypothyreosis, hyperoestrogenismus), chronicus
máj- és vesebetegség, ritkán ectopiás secretio, és lehet functionalis vagy idiopathiás forma is.
Ezeket az állapotokat részletesen az adenohypophysis pathologiája keretében tárgyaljuk.
VII. csoport: A hypothalamo-hypophysealis regio daganatos folyamatai okozta amenorrhoea.
Az ilyen elváltozások akkor idéznek elő ovarialis működészavarokat, ha a pulsatilis
GnRH-elválasztást károsítják. Ide tartoznak pl. a craniopharyngeomák ill. a régió egyéb
daganatai (pl. hamartomák). Az amenorrhoeán kívül a hypophysis daganat syndroma más
komponensei is jelen lehetnek. Képalkotó eljárások (CT, MRI) segítik a diagnosist.
A cikluszavarok laboratóriumi kivizsgálását tekintve, anélkül, hogy a részleteket
taglalnánk, néhány általános szempontot meg kell említenünk. A gonadotrop hormonokat, a
prolactint, a cortisolt, a testosteront lehetőleg reggel 8–10 óra között levett vérből kell
meghatározni. A hormonsecretiók pulsatilis jellege miatt tanácsos három (20 perces intervallumokban
levett) serumminta-keverékből végezni a hormonmeghatározást (az FSH-t
kivéve, melynek féléletideje hosszú). Az alaphormon-meghatározásokat általában a ciklus 3-
8. napja között kell végezni. A progesteront viszont a sárgatestfázisban három különböző
napon levett vérből nyert serum-keverékben tanácsos vizsgálni (az ovulatio bizonyítására).
Subclinicai hypothyreosis vizsgálatára TRH-próba lehet szükséges. Hyperandrogenismus
esetén a DXM-suppressiós-teszt és a hCG-terhelés ennek ovarialis, illetve mellékvesekéregeredetét
segít tisztázni.
Amint a WHO-osztályozásból is kiderül, prolactin-meghatározással kezdjük az amenorrhoeák
kivizsgálását. Ha ez normális, a gestagen-tesztet végezzük el. Ha utóbbi kiváltja a megvonásos
vérzést, az megfelelő oestrogen-termelésre utal, az FSH- és LH-szint pedig többnyire
normális (WHO II. csoport). Ebbe a csoportba tartoznak a normogonadotrop petefészek-elégtelenség
főbb formái, így az anovulatoricus ciklus, a sárgatest-elégtelenség és a bradymenorrhoea
is. Ez tehát egy heterogén csoport, amit tovább kell vizsgálni, főleg a pajzsmirigy és a
mellékvesekéreg zavarai irányában. Hyperandrogenismus fennálltakor androgéntermelődaganat,
adrenogenitalis-syndroma, PCOS, Cushing-syndroma merülhet fel. Ilyenkor tanácsos
meghatározni a DHEAS, az α-OH-progesteron és a testosteron szintjét, esetleg dinamikus
próbák során is.
Ha a gestagen-teszt nem hatékony, oestrogen-gestagen-teszt elvégzése indokolt. Ha ez
kiváltja a megvonásos vérzést, meg kell határoznunk az FSH-szintet. Ha ez magas, primaer
petefészek-elégtelenség áll fenn (WHO III. csoport). Ennek többféle oka lehet, pl. Turnersyndroma,
amit a karyotypus meghatározása tisztáz. Ha az FSH-szint nem magas, és
hypophysis adenoma képalkotó eljárásokkal kizárható, hypogonadotrop hypogonadismus az
amenorrhoea oka (WHO I. csoport). Ezt többnyire hypothalamicus amenorrhoea okozza
(GnRH-secretio csökkenése), ritkán intra- vagy suprasellaris daganat (WHO VII. csoport).
446