Klinikai endocrinologia

A két elváltozás közös hormonális etiológiai tényezője az absolut vagy relatív hyperoestrogenismus.
A mastopathiára vonatkozóan ez az előzőekből nyilvánvaló. Az emlőrák kifejlődésében
is ezt tartják a legfontosabb és közvetlen tényezőnek. Mind pre-, mind
postmenopausalis emlőrákban magasnak találják a keringő oestrogen-szinteket, legalábbis a
szabad, aktív frakcióét. Az oestrogen-hatás tartóssága is fontos etiológiai tényező (az
emlőrák gyakoribb korai menarche esetén, nem-szült vagy későn-szült nőknél, egyetlen
gyermekszülés esetén), illetve lényeges az oestrogen/progesteron egyensúlyzavara az
előbbiek javára (progesteron-hiány), éppúgy, mint a benignus mastopathiákban. Androgéntúlsúly
esetén is nagyobb az emlőrák kockázata (pl. PCOS-ben, vagy hyperandrogén
elhízottaknál), valószínűleg a fokozott androgén-oestrogen átalakulás következtében. A
mastopathiás emlők cystafolyadékában nagyobb a nemi hormonok (főleg az androgének)
koncentrációja a kontrollokénál, és az apocrin metaplasiához nagy testosteron-töménység
társul. Mindezek alapján érthető, miért fontos a benignus mastopathiák felismerése, követése,
megfelelő kezelése, az emlőrák megelőzése érdekében.
2.5.3.2.7. Fogamzásgátlók (anticoncipiensek, contraceptiv szerek)
A fogamzásgátlásnak több módja ismert. A természetes fogamzásgátlás, ill. családtervezés
lényege, hogy el kell kerülni a nemi kontaktust az ovulatio körüli fertilis időszakban, amely
az ovulatio előtti 7. (mások szerint a 4.) napon kezdődik, és az ovulatio utáni 3–4. napig tart.
Erre szolgál a naptármódszer, annak felhasználásával, hogy az ovulatio rendszerint a cyclus
közepén (14 + 2 nap) szokott bekövetkezni. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a spermiumok
élettartama 2-3 nap, míg a petesejté maximálisan 24 óra.
Természetes módszer a megszakított közösülés (coitus interruptus) is, melynek során az
ejaculatiót megelőzően a hímvesszőt eltávolítják a hüvelyből, s így a spermiumok nem jutnak
be a női nemi utakba.
A fenti módszerek megbízhatósága azonban kicsi, alkalmazásuk során 20-30%-ban teherbeesés
jöhet létre. Coitus interruptust használva, még a legtapasztaltabbaknál is kb. 4%-os éves
teherbeesési kockázattal kell számolni (erre a merevedés során már megjelenő, spermiumokat
tartalmazó erectiós csepp, ill. a kellő időben nem észlelt magömlés ad lehetőséget).
Az ovulatio diagnosisára több módszert alkalmazhatunk. Ilyen az ébredési hőmérséklet
mérése, a méhszáj változásainak követése, a méhnyaknyák macro- és microscópos vizsgálata.
Külön-külön alkalmazva nem teljesen megbízhatóak, de kombinálásuk útján jelentősen fokozható
megbízhatóságuk. Így, az ovulatio időpontjának megítélésére az ébredési hőmérséklet
mérése mellett tanácsos követni a méhszáj állapotát is, ill. vizsgálni a méhnyaknyák
szakíthatóságát (7 cm feletti érték, de még inkább 8-9 cm az ovulatio közelségét jelzi),
valamint a nyák microscopos aspectusát (ovulatiókor páfránylevélszerű rajzolat észlelhető).
Az eddig említett módszerek biztonságát messze meghaladják a barrier-eszközök
(mechanicus barrierek pl. diafragma, fogamzásgátló szivacs, méhszájsapka, kémiai barrierek,
valamint a férfi, ill. női óvszerek). Ezek biztonságosságát 2-12%-ra teszik. A méhen belüli
fogamzásgátló eszközök (IUD) hatásfoka még jobb (a terhesség valószínűsége 2% alatt van),
de a leghatékonyabb a hormonális fogamzásgátlás (a teherbejutás esélye 1% alatt).
Az IUD-ről („spirál”, „hurok”) azt tartják, hogy a méhnyálkahártyán helyi gyulladást okozva
gátolja a pete beágyazódását. Ezt a hatásmechanizmust újabban megkérdőjelezik, ugyanis
egyértelmű bizonyítékok vannak arra nézve, hogy IUD használat mellett már a fogamzás sem
jön létre. Valószínűleg a spermiumokra s a méhnyálkahártyára gyakorolt együttes hatásról
lehet szó, melynek lényege nem tisztázott. Feltételezik, hogy akadályozzák a spermiumok
462