Klinikai endocrinologia

szerint csak a pajzsmirigy egy részét érinti, ritkán az egész mirigyet. Jellemző, hogy a
gyulladásos folyamat befogja a környező szöveteket is, pl. a nyakizmokat. Az invasiv
folyamat teljesen elpusztítja az érintett pajzsmirigyszövetet. Szövettani kép: kiterjedt,
invadáló fibrosis, óriássejtek és oncocyták nincsenek, kevés lymphocyta észlelhető. Egyesek a
Hashimoto-thyreoiditis végfázisának tartották, de ez az álláspont ma már túlhaladott.
Klinikai kép: Gyorsan nővő golyva, mely súlyos compressiós tünetekre, gyakran légzési
zavarokra vezet. Nincs láz, sem rossz közérzet. Rendszerint eu-, később hypothyreosis áll
fenn.
Elkülönítő kórisme. Elsősorban pajzsmirigyráktól és a chronicus pajzsmirigygyulladások
más formáitól kell differenciálni. Echoszegény területek, a TSG-n nem captáló zónák jelentkeznek.
Kezelés. A Hashimoto-kórral ellentétben, a golyva (a fibrosis) nem válaszol T4-therapiára
csak a hypofunctio. Szükség lehet decompressiós műtétre (pl. a trachea felszabadítására); műtét
után a folyamat általában enyhül, vagy teljesen megnyugszik (ez spontánul is
bekövetkezhet).
2.2.3.5.4. Specifikus thyreoiditisek
Nagyon ritkán a TBC, még ritkábban a syphilis, máskor brucellosis, sarcoidosis, lymphogranulomatosis,
elvétve paraziták (Echinococcus-cysta) is előidézhetnek pajzsmirigygyulladást.
Nagyobb kiterjedésű laesio esetén hypothyreosis kialakulására lehet számítani. A
TSG „hideg” zónákat mutat. A kórismét rendszerint punctio és biopsia vagy a postoperativ
szövettan biztosítja. Kezelés: az alapbetegség specifikus therapiája, esetenként partialis
pajzsmirigy-resectio.
2.2.3.6. Pajzsmirigydaganatok
Osztályozásuk: Lehetnek jó- és rosszindulatúak.
A jóindulatú adenomák képezik a pajzsmirigydaganatok 80-90%-át.
A jóindulatú tumorok nagy többségét a különböző follicularis adenomák: a micro-, normo-,
macrofollicularis és a trabecularis adenomák képezik. Benignus daganatok minden
életkorban előfordulhatnak, elsősorban a nőknél. Rendszerint solitaer göb formájában, olykor
polynodularis elváltozásként jelentkeznek. A follicularis adenomák többsége „hideg”
göbként jelentkezik. „Meleg” göb esetén ki kell zárni a functionalis autonómia lehetőségét,
ill. ennek fennállása esetén ablatív kezelést kell alkalmazni (pl. radiojodtherapiát). „Hideg”
göböknél csak műtéti kezelés jöhet szóba, főleg rákgyanú esetén; a postoperatív szövettani
vizsgálat tisztázza a kórismét. A Hürthle-sejtes (oxyphil, oncocytás) adenomákat ma már a
papillaris carcinomák között tartjuk számon, azok egyik alfajaként. Kisméretű és malignitási
jelekkel nem járó adenománál csupán (főleg ultrasonographiás) megfigyelés szükséges.
A teratomák főleg gyermekeknél fordulnak elő és általában jóindulatúak. Mesenchymalis
daganatok (pl. leiomyoma, haemangioma) kivételesen ritkán jelentkeznek. A papillaris adenomákat
az EVSz osztályozásából törölték: kiderült ugyanis, hogy ezeket differenciált carcinomáknak
kell tartanunk. A valódi adenomát el kell különíteni a göbös golyvától, ami tkp. a
pajzsmirigyszövet adenomatosus hyperplasiája (25. tábl.).
256