Klinikai endocrinologia

nyilvánulhatnak meg. Mint már említettük, a TPO génjét a 17. exon kódolja. Connatalis hypothyreosis
és struma együttes előfordulása esetén az utóbbi években – az esetek egy részében –
a TPO-gének mutációját észlelték, ami erősen csökkent vagy hiányzó aktivitású TPOsynthesisre
vezetett. A fenti paciensek egy részénél a Tg-génben is észleltek pontmutációkat
az exonok területén és mutációkat az intronok ún. összekapcsoló helyeinél, ami egyes exonsequentiák
kóros expressiójára vezetett.
A TSH-receptor gének területén is mutattak ki mutációkat connatalis hypothyreosisban,
amelyek a receptor extracellularis részének ligand-kötését zavarják meg, s így hypofunctiót
okoznak. Klinikailag ezeknél a betegeknél golyvát nem észleltek. Ritkábban találtak
familiárisan fellépő veleszületett hyperthyreosist is, melyet TSH-receptor gén-mutatio váltott
ki, a receptor constitutionalis aktiválódását okozva.
A pajzsmirigyhormon-kötő TBG, transthyretin és albumin szintjén is fordulnak elő mutatiók,
amelyek megváltoztatják e vektorfehérjék koncentrációját, s így az összhormonszintet. Olyan
módosulások is ismertek, melyek a szabad pajzsmirigyhormonok-szintek kiértékelését
zavarják meg (l. előbb, az albumin-asszociált hyperthyroxinaemiát).
Végül, a nukleáris pajzsmirigyhormon-receptor-gének területén szintén kimutathatók mutációk,
ezek magyarázzák a pajzsmirigyhormonresistentia-syndroma kialakulását.
Említésre méltók azok a somaticus géndefektusok, melyek jó- és rosszindulatú pajzsmirigy
daganatokban észlelhetők. Autonóm adenomákban, az esetek egy részében a TSH-receptorgénekben
aktiváló mutációkat észleltek, míg más esetekben a G-fehérjéhez kötött Gs-α
területén mutattak ki ilyen módosulásokat. Ezek a mutációk válthatják ki az autonóm
működésű thyreocytákra jellemző, TSH-tól független, fokozott pajzsmirigyhormon-synthesist
és -secretiót. Follicularis és papillaris pajzsmirigyrákokban különböző protooncogenek és
tumorsuppressor-gének szerkezetében mutattak ki elváltozásokat.
Az utóbbi évek molekuláris-genetikai vizsgálatai sorában különös jelentőséggel bír a
familiáris medullaris pajzsmirigycarcinoma (FMTC), valamint a MEN II/a és b keretében
fellépő medullaris pajzsmirigycarcinoma genetikai vizsgálata, s az ebből adódó preventív
beavatkozás lehetősége. Kimutatták ugyanis, hogy az említett kórképekben az esetek döntő
többségében (97%-ában) a medullaris pajzsmirigycarcinomát a 10q13 chromosomán
elhelyezkedő RET protooncogen germinális pontmutációi váltják ki. A RET-protein pedig
tkp. egy transmembranalis tyrosin-kinase, mely a neuroectodermális eredetű ganglionlécből
származik és a szövetekben exprimálódik. Eddig a 10, 11, 13 és l6 exon területén találtak
csíravonal-mutációkat. A MEN II/a syndroma esetén a leggyakoribb mutációk (kb. 90%) a
RET extracellularis domain-jében lévő 609, 611, 618, 620 és 634-es pozíciójú cisteint kódoló
tripletek valamelyikét érintik. Az FMTC esetében az előzők mellett a 768 és a 804-es
pozicióban is figyeltek meg mutációt, a MEN II/b keretében jelentkező esetekben az aktiváló
pontmutáció túlnyomóan (95 %-ban) a 16 exonon, a 918-as pozicióban jön létre. A
vizsgálathoz EDTA-val kezelt vér szükséges, és speciális központokban végzik (pl. Magyarországon
az Országos Onkológiai Intézet keretében).
Mivel a RET protooncogen-mutációk jelenlétében a medullaris pajzsmirigycarcinoma szinte
törvényszerűen kialakul a paciens élete folyamán, kimutatásuk esetén preventív céllal teljes
thyreoidectomiát kell végezni, lehetőleg 6 éves kor előtt. A genetikai tesztálás előnyös azért
is, mert ha a mutációt kizártuk, a paciens mentesül a hosszú időtartamú biokémiai követés
(calcitonin-meghatározások) alól. A biztonságos kizárás érdekében tanácsos egy második
vizsgálatot is végezni. A genetikai vizsgálat javasolható sporadicus medullaris pajzsmirigycarcinomákban
is, mert ezek egy része familiárisnak bizonyul. Így, ez a vizsgálat indokolt
157