Klinikai endocrinologia

scintigraphia elkészítésére. Hátránya az, hogy felezési ideje rövidsége miatt csak olyan helyen
alkalmazható, ahol elő tudják állítani.
Kivitelezése: Felnőtteknél rendszerint 1-2 mCi, gyermekeknél 0,1-0,5 mCi Tc 99m -pertechnetátot
alkalmazunk iv. Ma már kizárólag quantitativ scintigraphiát végzünk. A
pajzsmirigy functionalis képének felrajzolása ülő vagy fekvő helyzetben történik, gammakamera
segítségével. Utóbbi alkalmazása lehetővé teszi, hogy egy munkamenetben
quantitative meghatározzuk a Tc 99m -pertechnetát globalis és regionalis pajzsmirigy-felvételét,
a beadott radioaktív anyagmennyiség %-ában kifejezve (ún. Tc 99m -uptake). Ez a pajzsmirigy
jodid-clearance aequivalensének tekinthető, analógja a I 123 -uptake. A Tc 99m -uptake egyrészt a
TSH-tól, másrészt a pajzsmirigy önszabályozó mechanizmusaitól függ (utóbbiakat pedig az
intrathyreoidealis jódtartalom határozza meg). Egészséges pajzsmirigy és megfelelő jódellátás
esetén értéke kb. 0,5-2% között található. Jódhiányos vidékeken euthyreoticus golyváknál 2-
8% közti eredményeket kapunk, a jódhiány mértékétől függően.
Alacsony Tc 99m -uptake-ot találunk nagy fokú jod-expositio esetén, így rtg.kontrasztanyag,
jódtartalmú gyógyszerek (pl. külsőleg alkalmazott fertőtlenítők) után, pajzsmirigyhormonkezelés,
perchlorát alkalmazása esetén, valamint autoimmunthyreoiditisek, de Quervain-féle
subacut thyreoiditis, secundaer hypothyreosis esetén. Magasabb Tc 99m -uptake észlelhető
hyperthyreosis, jódhiány, thyreostaticumok, lithium alkalmazása során, valamint az
intrathyreoidealis jódfelhasználás veleszületett zavaraiban.
A Tc 99m -scintigraphia elvégzése a következő esetekben indokolt:
–1 cm átmérőjűnél nagyobb, tapintható vagy echographiával lokalizált göb (annak megállapítása
érdekében, hogy a göb milyen jellegű: ”hideg”, avagy “meleg”, esetleg ”forró”)
– pajzsmirigy functionalis autonómiájának gyanúja,
– autonóm adenomák követése, s a kezelés hatásának ellenőrzése radiojód-terápia után
– a Graves–Basedow-kór elkülönítése painless és postpartum thyreoiditis okozta thyreotoxicosistól
vagy idült autoimmun (Hashimoto) thyreoiditistől: Basedow–Graves-kórban tipikusan
emelkedett, míg Hashimoto thyreoiditisben csökkent a basalis Tc 99m - uptake.
A Tc 99m (de a radioaktív jód is) alkalmazható ún. suppressiós scintigraphia elvégzésére is.
Ez a módszer a focalis és disseminált autonómiák kimutatásában meghatározó jelentőségű.
A TSH-suppressio érdekében alkalmazható levothyroxin napi 150-200 µg-os adagban, 14
napon keresztül (esetleg egyetlen 3 mg-os adagban), vagy adhatunk napi 60-80 µg trijodthyronint
6-10 napon keresztül, a scintigraphiát az adagolások befejezése után végezve el.
Normális pajzsmirigy és functionalis autonómia nélküli kis diffus golyvák esetén a TSH-hatás
kikapcsolásával a Tc 99m -felvétel (vagy a jodid-felvétel) csökken (Tc 99m esetén rendszerint
0,5% alá, de lehet 1-2% közt is – TSH < 0,1 mNE/L értékeknél). Az egyes munkacsoportok
határértékeinek különbözősége egyrészt a jódellátottság, másrészt a suppressio
kivitelezésének különbözőségeivel magyarázható. A pontosabb meghatározás, s a
mellékhatások elkerülése érdekében előnybe részesítendő a tartós adagolás (pl. levo-T4 4-6
héten át), a rövid alkalmazással szemben.
Elsősorban a nagy adagokban alkalmazott pajzsmirigyhormonok cardialis mellékhatásaira
kell tekintettel lenni, különösen idősebbeknél és ismert szívbetegeknél. Egyes esetekben
tanácsos a levothyroxin adagjának lassú, fokozatos emelése, a TSH rendszeres ellenőrzése
mellett mindaddig, amíg elérjük ennek teljes suppressióját. Ez a módszer előnyösebb a
standard, nagy dózisú pajzsmirigyhormon-adagolásnál. Ha egy betegnél már kezdettől latens
161