Klinikai endocrinologia

– hyperparasympathicotonia: pl. hyperdefecatióban nyilvánul meg;
– hyperamphotonia: mindkét vegetatív tónus fokozódik, s így hőhullámok, izzadás, erythema,
ill. a gyomor-bél traktus hypersecretiója, hypermotilitása.jön létre.
c) Központi idegrendszeri tünetek: fokozott reflexingerlékenység, tremor (kezdetben csak a
végtagokon evidens, majd az egész testre kiterjed; nagy frekvenciájú és kis amplitudójú,
emóció, fizikai erőfeszítés fokozza, de nyugalomban vagy alvás közben sem szűnik meg),
álmatlanság, hyperemotivitás, izgalmi vagy depressziós állapot (pl. idősek apathiás hyperthyreosisa),
gyors eszmetársítás (tachypsychia), és beszéd (tachylalia), kifejező mimika, élénk
gesztusok, gyors mozgás (tachykinesia), termophobia, subfebrilitás (diencephalicus
mechanizmus alapján); érzékszervi zavarok: hyperacusia, hyperosmia, photophobia lehet.
Endocrin-rendszeri tünetek:
– az adenohypophysisben fokozódik az ACTH-termelés;
– mellékpajzsmirigy-tünetek: tartósan fennálló formákban osteoporosis alakulhat ki, a Ca 2+ -
szint nő; emiatt secundaer hypoparathyreosis jöhet létre;
– hasnyálmirigy: az oralis glucose-tolerancia a betegek 1/3-ánál enyhén csökken, de a
manifest diabetes mellitus gyakorisága nem haladja meg az átlagnépességét;
– a mellékvesekéreg kimerülése folytán mellékvesekéreg-elégtelenség léphet fel;
– petefészek működési zavarok: a libido kezdetben fokozódhat, majd csökken, hypo-, amenorrhoea,
sterilitás alakulhat ki;
– a herék zavarai: nemi működés-csökkenés, impotencia, gynaecomastia jelentkezhet.
Kórisme: Pontos diagnosist a szubjektív és objektív klinikai tünetek, valamint a laboratóriumi
eredmények alapján állapíthatunk meg. Ezek közül a legfontosabbak a TSH-meghatározás
(csökkent értékeket ad), az FT4- és/vagy a TT3 (FT3) emelkedése, de figyelmet
érdemelnek az ultrasonographia (diffus echoszegénység), a színes Doppler-ultrasonographia
(hypervascularisatio), a quantitativ thyreoscintigraphia (homogen aspectus, fokozott Tc 99m -
kötés) eredményei is.
Itt kell megjegyeznünk, hogy – hyperthyreosisban általában – mind a T3 , mind a T4 szintje
emelkedett, de az esetek kb. 10-15 %-ában csupán a T3 (T3-hyperthyreosis) és ritkán (pl. jódindukálta
hyperthyreosisban, azaz jód-Basedowban) csak a T4 magas. Subclinicus hyperthyreosisban
még nagyobb (kb.40%) az olyan esetek aránya, melyeknél csak a T3 emelkedett.
Szükség esetén stimulatiós (pl. a TSH-szint határértékeinél TRH-teszt) vagy suppressiós
(Werner- próba) elvégzése indokolt. Hyperthyreosisban mindkét utóbbi próba negatív.
Előfordulnak sajátos thyreotoxicus állapotok, amikor – látszólag paradox módon – a RIC
értékei alacsonyak, a pajzsmirigy „blokált”. Ez az állapot olyankor jön létre, amikor pl. T4, T3
szabadul fel a laedált pajzsmirigy-tüszőkből, vagy jelentős mennyiségű exogen jód, ill.
pajzsmirigyhormon kerül be a szervezetbe. Ilyen esetek: heveny és félheveny thyreoiditisek,
folliculáris pajzsmirigyrák metastasisai, struma ovarii, fokozott jódbevitel (rtg.kontrasztanyagok,
amiodaron), hyperthyreosis factitia.
Utóbbi időben a TRAb (thyrotropin receptor antibody), azaz TRAK (Thyreotropin-Rezeptor
Antikörper) meghatározásának fontos szerepet tulajdonítanak, mely a Basedow-kórosok 80-
90%-ában kimutatható. Diagnosztikai jelentősége mellett, a betegség aktivitásának, s a therapia
hatékonyságának felbecsülésében és követésében is segítséget nyújthat (pl. ha titere egy
éves thyreostaticus kezelés hatására leesik a kontroll-szintre, a remissio valószínűsége
legalább 70%-os, Michelangeli és mtsai 1998). Más pajzsmirigy-ellenes antitestek (anti-TPO,
173