Klinikai endocrinologia

Secundaer hypothyreosis esetén, egyidejű mellékvesekéreg-elégtelenség fennállásakor, előbb
glucocorticoidokat kell adni (különben a pajzsmirigyhormonok adása a mellékvesekéregműködést
decompensálhatja). Régóta fennálló primaer hypothyreosishoz is társulhat
mellékvesekéreg-elégtelenség, de ez csak ritkán, súlyos esetekben teszi szükségessé glucocorticoidok
adagolását. Annál inkább szükség van rájuk viszont fenyegető hypothyreoticus coma
kezelésében (ilyenkor nagy adagokat kell alkalmaznunk).
Terhesség és szoptatás idején nagyobb a pajzsmirigyhormon-szükséglet, felmerül az adag
növelésének (+ 25-50 µg/ nap T4) kérdése. Jódhiány esetén 200 µg/nap jód társítása is
szükséges (főleg a magzat szempontjából).
Kezeljük természetesen a hypothyreosishoz társuló egyéb zavarokat is, savpótlókat, epehajtókat,
antianaemiás szereket alkalmazva.
Lényeges a betegek rendszeres ellenőrzése, előbb hetente, majd havonta, utóbb 3-6 havonta.
Fel kell világosítani őket, hogy a kezelés egész életen át szükséges (kivéve az átmeneti jellegű
hypothyreosisokat).. A therapiás eredmények követésére – a klinikai állapot mellett – legmegfelelőbb
az FT4 ellenőrzése, hiszen a TSH-szint normalizálódásához, a pajzsmirigyhormonszintek
normalizálódása után sokszor még több hónapra (esetleg évre) van szükség (a lehetséges
magyarázatot l. a gyermekkori hypothyreosisnál). A kezelés eredményessége függ a beteg
együttműködésétől, vagyis rendszeres gyógyszerfogyasztásától. Alacsony FT4, s magas TSH
gyenge compliance jele is lehet. Ritkán előfordulhat, hogy a beteg az esedékes ellenőrzés
előtt akarja pótolni korábbi mulasztásait, s ekkor az előírtnél nagyobb adagban használja a T4készítményt,
melynek eredménye magas T4-, s egyidejűleg magas TSH-szint lesz (Toft,
1998/b).
2.2.3.2.4. Hypothyreosis és terhesség
Terhesség kapcsán ritkán észlelhető hypothyreosis, mert ez meddőséghez, veszítéshez,
koraszüléshez, magzati fejlődési rendellenességhez vezethet. (Hasonló szövődmények
különben hyperthyreosisban is előfordulhatnak.) Diagnosisa nem jelent különösebb
problémát, mert a klinikai kép nem különbözik a megszokottól. A terhesség súlyosbítja a
hypothyreosist, pl. egy subclinicai formát manifesztté alakíthat.
A hypothyreosis leggyakoribb oka a Hashimoto-thyreoiditis, mely a szokott tünetekkel jár;
ezek közül a fáradtság, obstipáció, aluszékonyság a normális terhességben is előfordul.
Az anyai hypothyreosist kezelni kell, elsősorban a bevezető sorokban említett szövőd-mények
megakadályozása érdekében. Substitutiós kezelésre általában T4-készítményeket alkalmazunk,
napi 150 µg körüli adagban, de vigyázva arra, hogy a TSH-t normális szinten
(inkább az alsó zónában, 0,4-1,0 µNE/mL között) tartsuk. Igaz ugyan, hogy a
pajzsmirigyhormonok csak kismértékben hatolnak át a placentán, de kimutatták, hogy
kezdetben, mielőtt a magzat pajzsmirigye functióba lépne – súlyos magzati hypothyreosis
feltételei közt – átjutnak a magzatba. Ez a lehetőség azért lényeges, mert a pajzsmirigyhormonok
hatása elengedhetetlen a magzat agyának normális fejlődéséhez. A T4-készítményekhez
feltétlenül kell társítani jódot (rendszerint napi 200 µg-ot), ugyanis ez mind az anya,
mind a magzat szempontjából alapvető fontosságú. Az FT4 és a TSH szintjét trimenononként
ellenőrízni kell. Az eredeti T4-adag a szülés után 2-3 hétre alkalmazható újra.
A post partum thyreoiditis, mely tkp. subacut painless thyreoiditis formájában játszódik le,
kezdeti fázisban enyhe thyreotoxicosissal járhat, amelyet hypothyreosis követ. A hypothyreosisok
30%-a permanenssé válik, T4-gyel kell kezelni legalább 6 hónapig (a részleteket l. a
subacut lymphocytás thyreoiditisnél).
217