Klinikai endocrinologia

helyezi. Ugyanakkor kiterjesztik az utóbbi kórképben tapasztalt összefüggéseket a korai
gyermekkorban tartósan androgénnel vagy oestrogénnel kezeltekre is. A felsorolt kórképek
mindenikére az jellemző (a primaer hypothyreosist kivéve), hogy evolúciójuk bizonyos
pontján secundaer valódi pubertas praecoxba mennek át.
– McCune–Albright-syndroma (pubertas praecox, polyostoticus fibrosus dysplasia, „tejeskávészerű”
foltok, és számos hyperfunctiós endocrin-zavar társulása). A G-protein GSαalegységének
mutációs eredetű aktiválódása folytán, működő ovarialis cysták jönnek létre, s
beindulhat a nemi hormon-termelés és a gametogenesis, a gonadotropin-secretio fokozódása
nélkül is. (A betegségben észlelt más autonóm hyperfunctiós endocrin megnyilvánulásokat –
pl. a hypophysealis glandulotrop-hormonok receptorainak működés-fokozódását – szintén a
GSα-alegység aktiválódásával magyarázzák). Amikor a csont érettsége eléri a serdülőkori
szintet, bekövetkezik a gonadotropin-secretio is, és valódi (gonadotropin-dependens)
pubertas praecox fedi el a korábbi (gonadotropin-independens) formát.
– familiaris testotoxicosis (familiaris masculin pubertas praecox): ritka, familiaris,
autosomalis, domináns öröklődésű kórkép, melyben a pubertas jelei már 2-3 éves korban kialakulnak,
s melyet Leydig-sejt hyperplasia és germinalis sejt maturisatio jellemez, LH-stimulatio
fennállása nélkül (a basalis s az LHRH-stimulált gonadotropin-szintek prepubertalis
jellegűek, és az LHRH-agonisták nem gátolják a here működését és érését). Oka a GSproteinhez
kötött LH-receptor aktiváló mutatiója, mely cAMP-termelődésre vezet (Shenker és
mtsai, 1993), vagyis itt is autonóm gonad-hypersecretio áll fenn, mint McCune–Albrightsyndromában,
sőt még patomechanizmusa is hasonló. A pubertáskort elérve, az LH-secretio
és az LHRH-válasz felnőtt típusúvá válik, így secundaer, LHRH-dependens, valódi korai
pubertas alakul ki. Medroxyprogesteron-acetát, ketoconazol, spironolacton testolactonnal
kombinálva kedvező therapiás hatású e kórképben. Tekintve, hogy az említett kombináció
gyakran secundaer valódi pubertas praecoxot vált ki, szükség lehet LHRH-agonista társítására
a hypophysis gonadotrop-secretiójának gátlására. Erősebb antiandrogének (flutamid,
nilutamid), illetve aromatase-gátlók (pl. letrozol) hatékonyabbak.
Egyes esetekben a familiaris testotoxicosis pseudohypoparathyreosissal társul, vagyis egyik
sejtféleségben aktiváló mutatio, míg a másikban inaktiválódás lép fel (in vitro kísérleti
eredmények alapján feltehető, hogy e két ellentétes irányú folyamatot az említett sejtek
környezetének hőmérséklet-különbségei magyarázhatják).
Egyéb virilisatiót okozó kórképek (pl. CAH) és tartós nemi hormon-kezelések adott idő után
valódi pubertas praecoxra vezető hatásáról már az előbbiekben szóltunk.
– primaer hypothyreosis: súlyos, kezeletlen formáiban mindkét nemnél létrejöhet pubertas
praecox (noha rendszerint pubertás-késéssel jár). Leányoknál okozhat csupán izolált hüvelyi
vérzést is (egyéb megnyilvánulások nélkül). Feltételezik, hogy a csökkent pajzsmirigyhormon-szintek
miatt nemcsak a TSH, hanem a gonadotropinok secretiója is fokozódik. Más
vélemény viszont az emelkedett TSH-szintet okolja, mely képes lenne az FSH-receptorokat is
stimulálni. Egy harmadik feltételezés szerint a hypothyreosis hypothalamicus
encephalopathiát váltana ki, meggátolva így a hypothalamus normális gonadotropinsupprimáló
hatását. Újabb elképzelések az FSH hypersecretióját helyezik előtérbe, mely a
fokozott TRH-termelődés eredménye lenne. A társuló hyperprolactinaemia leányoknál galactorrhoeát
okozhat. A hypothyreosis okozta pubertas praecox pajzsmirigyhormon-kezelésre
kedvezően válaszol.
Újabban valódi pubertas praecox kialakulását írták le (3 éves kor után) a fejlődő országokból
a fejlettekbe adoptált gyermekeknél is. Etiológiája nem tisztázott, szerepe lehet benne az alultápláltságnak,
ill. ezen állapot gyors megszűnésének.
377