Klinikai endocrinologia

mineralisatiót – így ezek folytonos adagolásban használhatók. A biphosphonátok hatékonysága
összemérhető az oestrogenekével, azaz nagyon jó; hatásuk minimális a compact
állományra.
Ha magas a beteg csontturnovere, a menopausától kezdve oestrogen-kezelést kell alkalmaznunk;
emlőrák-veszély esetén (pl. pozitív családi anamnesis fennálltakor) viszont, alternatív
kezelésként, biphosphonátok adandók.
Ez a vegyületcsoport is csak magas csontturnover esetén hatékony (kifejezett antiresorbtiv
hatás), más esetben alkalmazása eredménytelen. Gyakorlatilag nincs különbség a diphosphonátok
hatékonysága között.
Fluor-vegyületek. Az osteoblastok precursoraira hatva serkentik a csontképzést, azáltal, hogy
fokozzák az IGF-ek hatásait. A NaF nagy adagokban alkalmazva nem bizonyult megfelelő
hatásúnak, mert a trabecularis csonttömeget növelte meg a corticalis róvására, osteosclerosisra
vezetett, s a keletkezett csonttömeg rossz minőségű volt. Újabban lassú felszívódású NaFkészítményeket
alkalmazva, jobb eredményeket észleltek: a csigolyák BMD-je 20%-kal nőtt
(anélkül, hogy a radiusra negatív hatással lettek volna), a csigolyatörések osteopeniában 86%kal,
osteoporosisban 50%-kal csökkentek. Ezek az eredmények az alendronat hatását is
felülmúlják, de ki kell várnunk az idő próbáját. Mindenesetre, nagy statisztikai adatok szerint,
a fluoridok nem fokozzák a csonttöréseket. Ha nem áll fenn fokozott csontturnover (főleg 10-
20 évvel a menopausa után), fluoridokat alkalmazhatunk. A Ca, a D-vitamin s a
biphosphonátok alkalmazása is jó ilyenkor.
Hozzáfűzhetjük, hogy évtizedekkel ezelőtt Csögör L. professzor jóvoltából Marosvásárhely
volt az egyik első európai város, ahol az ivóvíz rendszeres fluorozását (megfelelő adagokkal)
bevezették, melynek következtében a fogszuvasodás gyakorisága szignifikánsan csökkent.
Calcium-sók pótlása mérsékli a postmenopausalis csonttömeg-vesztést, de antiresorptiv
kezelés nélkül nem elég hatékony: oestrogen-kezelés mellett elég belőlük napi 100 mg, míg
önmagukban alkalmazva 1,5 g szükséges. Jól felszívódó készítményeket tanácsos használni
(pl. Calciu-200 R , Calcium-Sandoz R ). Kötelező társításuk minden antiosteoporoticus
kezeléshez. Jó eredményeket észleltek napi 0,5 g Ca-só és 700 NE D-vitamin adagolásával: a
csonttörések több mint a felére csökkentek (Ziegler, 1998).
Próbálkoznak újabban PTH adagolásával is, amely kis adagban és intermittáló módon nem a
szokott catabolicus, hanem éppen anabolicus hatást fejt ki a csontokra.
Antioestrogenek (raloxifen, droloxifen, levomeloxifen) hatékonyak lehetnek az emlőrák és a
szív-ér rendszeri szövődmények megelőzésére, de nem csökkentik a climaxos hőhullámokat.
Az említett újabb antioestrogenek a tamoxiphénnél előnyösebbek, ez ugyanis serkenti az
endometrium proliferációját, s míg emlőrákban jó hatású, a méh szintjén rákveszélyt jelent.
Ezek az agonista/antagonista vegyületek (melyeket az oestrogen-receptorok selectiv modulátorainak
is neveznek) másképpen hatnak mint az activ oestrogenek: más géneket aktiválnak
és sok egyéb hatásukban is különböznek tőlük. Alkalmazásuknak komoly perspektívája van.
A postmenopausalis osteoporosis therapiájának egyéb részletei a climax-syndroma
fejezetében kerülnek megtárgyalásra.
2. A senilis vagy késői (II típusú) osteoporosis kezelése
Létrejöttében nőknél ugyancsak az oestrogen-hiány a domináló tényező, úgyhogy kezelésében
az oestrogen-substitutiónak lenne elsőrendű szerepe, mely növeli a BMD-t (pl. a gerincoszlopét
12%-kal és a combnyakét 5%-kal, 1 éves kezelés után). E kezelés elfogadását
298