Klinikai endocrinologia

hyperoestrogenismushoz vezet. Utóbbi viszont feedback mechanizmus révén gátolja a
gonadotropin-secretiót, ami a spermatogenesist súlyosan és helyrehozhatatlanul károsítja.
A 17-KS-reductase-deficientia későn kialakuló formája fiatal férfiakban gynaecomastiát
okozhat.
A Leydig-sejt agenesia (aplasia) női phenotypusra vezet (mert nincs testosteron-képzés),
herével és méh nélkül, mivel a Müller-cső atrophizálódik (a Sertoli-sejtek ugyanis termelnek
Müller-cső-gátló factort). A testosteron-szint csökkent és LH-ra nem válaszol. A gonadotropin-szintek
magasak.
Persistáló Müller-cső-syndroma vagy uterinalis hernia-syndroma (pseudohermaphroditismus
masculinus internus). Teljesen virilizált férfibetegnél Müller-cső-eredetű képződmények
(petevezető, méh) találhatók, ugyanis a Sertoli-sejtekben nem képződik elegendő
Müller-cső-gátló factor, vagy e factor receptorának működése zavart, a MIS-t kódoló gén
mutatiói miatt. A második elnevezése onnan ered, hogy rendszerint cryptorchismus vagy
hernia miatt végzett műtét során kórismézik, ugyanis ilyenek gyakran előfordulnak. A here
szövettani képe rendszerint atrophiás, de ritkán fertilitás is lehetséges. Kezelése a Müller-cső
származékainak lehető legteljesebb eltávolításában áll.
c) A testosteron iránti receptivitás zavarai: Az 5-α-reductase-hiány, ill. az androgénreceptorok
anomaliái tartoznak ebbe a csoportba. Ahhoz ugyanis, hogy megfelelő maszkulinizáció
jöjjön létre, a testosteron-termelés önmagában még nem elég, e hormonnak aktív formává, 5α-dihydrotestosteronná
kell alakulnia (mely 50-szer hatékonyabb a kiinduló vegyületnél); ezt
az átalakítást az 5-α-reductase végzi. Az is nyilvánvaló, hogy a képződő aktív vegyület csak
megfelelő érzékenységű androgénreceptorokon képes hatni.
Az 5-α-reductase aktivitásának csökkenése vagy hiánya az 1. vagy 2. típusú 5-α-reductasegén
mutációjával magyarázható, amelyek a megfelelő két izoenzym synthesisét kódolják. A
kóros elváltozásokat az 5-α-reductase 2. típusú génjének mutatiója okozza, mely a 2.
Chromosomára lokalizálódik. Az 5-α-reductase géndefectus relatíve ritkán fordul elő vagy
ritkán azonosítják. Az eddigi vizsgálatok 35 mutációt mutattak ki, ezek többsége
pontmutáció. Az 5-α-dihydrotestosteron kialakulásának zavara átmeneti, döntően női jellegű
külső nemi szervek létrejöttét idézi elő. A beteg fiúknak micropenise, kis méretű scrotuma,
sinus urogenitalisa, perinealis hypospadiása és vak hüvelytasakja van. A herék a canalis
inguinalisban vagy a labioscrotalis hajlatban vannak, a belső nemi szervek férfi jellegűek.
Fiúkként kell e betegeket felnevelni, mert serdüléskor kifejezett masculinisatio következik
be, s a herék leszállnak és normálisan működnek. Gynaecomastia nincs. Kórjelző (újszülöttnél
és postpubertalisan) a magas testosteron/dihidrotestosteron arány (ez prepubertalisan is
kimutatható, hCG-stimulációs teszttel). Ha a betegséget újszülöttkorban diagnosztizálják,
indokolt az androgén-kezelés és a külső nemiszervek sebészi reconstructiója. A betegség
autosomalis recessiv öröklődésű.
Az ismertetett adatok arra utalnak (amint azt állatkísérletek is igazolták), hogy az intrauterin
életben a testosteron felelős a Wolff-cső virilisatiójáért, míg az urogenitalis tractus és a külső
nemi szervek masculinisatiójáért a dihidrotestosteron (különben a prostata és az arc szőrzetének
növekedéséért is).
Az androgén-receptorok iránti insensitivitas-syndroma lehet partialis vagy complett.
Complett androgén insensitivitas syndroma (CAIS) vagy testicularis feminisatio
(Morris-syndroma). A betegnek férfi chromosoma-garniturája és heréi vannak – de szervei,
szövetei testosteron iránt nem érzékenyek (noha a serum-testosteron-szint magas), s így a fej-
364