Klinikai endocrinologia

Az IGF-I-nek szerepe van az endocrin feedback-mechanizmusokban, gátolván a termelődését
serkentő GH-secretiót mind direkt a hypophysis, mind a hypothalamus szintjén (a GHRH-t
csökkentve, s a somatostatin termelődését fokozva).
Hatásmechanizmus. Az IGF-ek s az insulin egymás receptoraival keresztreakciót adnak, de
az IGF-ek szokványos körülmények között az insulin-receptorokon minimális hatást fejtenek
ki (talán azért, mert nagy részük szállítófehérjékhez kötötten, azaz inaktív állapotban
található). Fokozott töménységben azonban, e növekedési faktorok az insulin
anyagcserehatásait utánozzák. Feltételezik, hogy adott körülmények között hibrid-receptorok
is képződnek, melyek iránt nagyobb affinitással rendelkeznek.
Mindkét IGF-typus az IGF-I-receptoron hat (ez tyrosin-kinase aktivitással rendelkezik), mely
szerkezetileg hasonlít az insulin- s az EGF-receptorokhoz, de az IGF-II kötődik még az IGF-
II/mannose-6-phosphat-receptorokhoz is, melyeknek szerkezete eltér az előzőkétől (ezeknek
nincsen intrinsic tyrosine-kinase aktivitásuk sem). Kötődése ez utóbbi receptorokhoz valószínűleg
internalizációját és lebontását segíti elő.
Pathologiai jelentőségük. Már volt szó arról, hogy az IGF-I hiánya az ún. Laron-féle törpenövést
okozza. IGF-pathologia a diabetes több szövődményének létrejöttében is szerepelhet,
így a pubertalis növekedés késésében, amikor – kiegyensúlyozatlan esetekben – feltehetőleg
IGF-hatásokat gátló peptid-természetű anyagok keletkeznek. Feltételezik, azt is, hogy IGFtúlsúly
szerepel a micro- és macroangiopathiák kialakulásásban, az érproliferatio elősegítése
révén. Az insulin-resistentia létrejöttében betöltött lehetséges szerepükre utal az a tény, hogy
a recombinans human IGF-I időlegesen csökkenti ezt az állapotot. Az IGF-I-receptorok
serkentése fokozza a sejtproliferatiót – így az IGF-rendszernek szerepe lehet a malignus
daganatok kialakulásában; ilyenkor receptoraik száma és kötőfehérjéik szintje is megnő.
Klinikai felhasználásuk. A recombinans human IGF-I klinikailag felhasználható Laron-típusú
törpenövésben, hypercatabolicus állapotokban, valamint diabetesben, az insulin-resistentia
csökkentésére. Immunstimuláló hatása jótékony lehet AIDS-ben. Tartós alkalmazásának
lehetséges mellékhatásai a daganatkeletkezés és az angiopathia kialakulása.
Az IGF-ekkel kapcsolatos egyéb problémák a hypophysis élettana, illetve kórtana (acromegalia,
gyermekkori hypophysis-elégtelenség) keretében kerülnek részletes tárgyalásra.
2. Egyéb növekedési factorok:
– Vérlemezke-eredetű növekedési factorok (PDGF): expressiójuk meglepően magas az agy
bizonyos régióiban, receptoraik (α és β) az erek simaizmában, fibroblastokban, gliasejtekben
exprimáltak és tyrosin-kinasehoz kötöttek.
A mesenchymalis sejtek (fibroblast, osteoblast, gliasejt, arterialis simaizom-sejt) proliferatióját
indukálják (e sejtek Go/G1 fázisba való belépését), s így szerepet játszanak a sebgyógyulásban,
a csontképzésben, de az atherosclerosis bizonyos formáiban, a fibroticus folyamatokban,
sőt egyes daganatok növekedésében is.
– Epidermális növekedési factor-család (EGF-család).
Ezek közül az EGF erősen fokozza a sejt-proliferatiót és -differenciálódást és a szemhéjak
kinyílásában, a fogzásban, a tüdő és a bőr fejlődésében játszik szerepet. Csökkenti a sósav
elválasztását. Fokozott expressiója egyes daganatok (emlő-, tüdő-, hólyagrák) fejlődésében
játszhat szerepet.
A TGF-α (transforming growth factor-α) szerkezet és működés szempontjából az előzőhöz
hasonlít, s az EGF-receptoron át hat (ez is tyrosin-kinasehoz kötött). Fontos már az implantatio
előtti embrionális fejlődésben, majd a foetusban is.
36