Klinikai endocrinologia

maximum15 mg/nap, és főleg PTU) mellett a szoptatás megengedhető. β-blokkolókat a
kezelés elején rövid ideig adhatunk. Tartós alkalmazásuk kerülendő, ugyanis gátolják a
magzati fejlődést, csökkentik az anoxiával szembeni ellenállást, postnatalis hypoglycaemiát
és bradycardiát okozhatnak.Veszítésre is hajlamosítanak.
Ha a thyreostaticus kezelés nem alkalmazható, vagy nem elegendő, – igen ritkán – műtéti
megoldást kell választanunk, lehetőleg a második trimenon végén. A radiojódkezelés mindenképpen
ellenjavallt, mert a placentán átjutva, elpusztítaná a magzati pajzsmirigyet.
A. Magzati hyperthyreosist rendszerint az anya pajzsmirigy-stimuláló antitestjei hoznak létre.
Lehetőségére akkor kell gondolni, ha a magzat szívfrekvenciája meghaladja a 160-at. Ha a
hyperthyreosis már magzati korban fellépett, s az anyánál is fennáll, már ekkortól
thyreostaticus kezelés alkalmazandó.
Ha csak a magzat hyperthyreoticus, az anya nem, a thyreostaticum mellé pajzsmirigy-hormont
kell társítanunk az anya substitutiós kezelése érdekében. Vannak akik kis adagban jódot
javallnak ilyenkor, mely a magzati pajzsmirigy-működést Wolff–Chaikoff hatás révén gátolja,
s eközben az anya pajzsmirigyműködésére nem fejt ki gátló hatást.
Postpartum thyreoiditis (PPT). Szülés után a nők 5-10%-ánál jelentkeznek pajzsmirigybetegségek.
Jelentős százalékuknál TPO-antitesteket mutattak ki, így autoimmun mechanizmus
tételezhető fel. I. típusú diabeteses terheseknél a PPT 25%-ban fordul elő. Tkp. subacut painless
thyreoiditis formájában játszódik le, melynek kezdeti, thyreotoxicus fázisa enyhe,
kezelni általában nem kell. Ezt a fázist hypothyreosis követheti, melynek 30%-a permanenssé
válik, s így T4-gyel kell kezelni legalább 6 hónapig.
B. Újszülöttkori és gyermekkori hyperthyreosis
Az újszülöttkori hyperthyreosis ritka. A születés után pár napra, pár hétre (rendszerint 1-3
hétre) jelentkezik, ugyanis a hyperthyreotica anya kezelésére alkalmazott thyreostaticumok
jelentős része ekkorra ürül ki az újszülött szervezetéből. Ilyenkor jut érvényre a sokkal
nagyobb felezési idejű anyai eredetű pajzsmirigyellenes antitestek stimuláló hatása. Nagy
golyva, ophthalmopathia, hyperkineticus syndroma jellemzi. Általában 6-12 hetet tart.
Kezelésére csak ritkán, pár hétig lehet szükség.
Nagyon ritkán, az esetek kb. 1%-ában, a tünetek persistálnak, s ilyenkor önálló, már a magzati
korban elkezdődött hyperthyreosisra kell gondolni. Ez súlyos betegség, mortalitása nagy
(10-20%), a halál oka thyreotoxicus krízis vagy szívelégtelenség. Határozott thyreostaticus
kezelést igényel. Gyakori a recidíva. Craniosynostosis alakulhat ki, intellektualis fejlődési
zavarral.
Gyermekkorban a hyperthyreosist legtöbbször Basedow–Graves-kór okozza, de autonóm
adenoma is gyakran előfordul; a többi forma ritka.
A Basedow–Graves-kór az iskoláskorúak 0,2-0,4 %-ában alakul ki, leányoknál gyakrabban,
főleg pubertáskorban. Társulhat más autoimmun-betegséghez (thyreoiditishez, Addisonkórhoz,
diabetes mellitushoz, collagenosisokhoz). Rendszerint stressz, vírus vagy túlzott napfény-hatás
váltja ki. Tünetei lényegében megegyeznek a felnőtt Basedow–Graves-kórosoknál
észlelt klinikai megnyilvánulásokkal, azzal a különbséggel, hogy gyermek- és ifjúkorban a
golyva nélküli hyperthyreosis igen ritka. A felnőttkorban szokásos paraclinicai és
laboratóriumi vizsgálatok itt is hasznosak, így a pajzsmirigyhormon-meghatározások, a TRHpróba,
az echographiás vizsgálat, s az antitest-meghatározás (a TRAb-szint magas). Diffus
golyva esetén scintigraphiára nincs szükség.
199