Klinikai endocrinologia

akineziát gyakran autoimmun folyamatok, antispermium antitestek okozzák.
Necrozoospermia esetén supravitalis festéssel is „halottnak” (nemcsak mozdulatlannak)
igazolt spermiumok észlelhetők. Ilyen esetekben komoly hereelváltozások vannak, toxicus
tényezők hatására vagy mellékhere-laesiók következtében. Törvényszéki orvostani
vizsgálatoknál tekintettel kell lenni annak lehetőségére is, hogy szándékosan alkalmaznak
spermicid anyagokat az eredmények meghamisítására.
A spermiumok morphologiáját vizsgálva, ismernünk kell normális formáikat. Négy részből
állnak: fej, nyak, intermediaer és farki rész (összesen 6 µ hosszúságúak). Az embernél 60
feletti spermium-forma ismeretes. A normális spermában is van 20-30% kóros spermium.
Fontos a pathologiás formák százaléka. Ha ez megnő, teratozoospermiának nevezzük és
rendszerint számbeli és motilitási anomáliákkal társul.
Specializált laboratóriumokban egyéb vizsgálatok is végezhetők: resistentia-tesztek, fructoseés
citrát-meghatározás, különböző enzym-meghatározások.
3) A férfi sterilitás diagnosisában lényeges vizsgálat lehet a herebiopsia, noha ma már
ritkábban indikáljuk, mert a hereméret s az FSH-érték rendszerint elegendő információt nyújt.
Súlyos oligo-, valamint azoospermiában, ha az FSH magas, nincs értelme a biopsiának, mert
úgysem tudunk hatékonyan beavatkozni. El lehet végezni viszont a biopsiát normális
nagyságú herék és normális FSH-szint mellett fellépő oligozoo- vagy azoospermia esetén,
mert ilyenkor a sterilitás rendszerint excretoros eredetű, s főleg az epididymis elzáródása
okozza (utóbbi formák olykor sebészileg kezelhetők). Bármilyen életkorban elvégezhető, de
nem feltétlenül szükséges gonad-dysgenesisekben, sem pedig varicokelében szenvedő
betegeknél. Ambuláns körülmények között is kivitelezhető, de csak ha megfelelő antisepsiát
tudunk biztosítani.
4) A spermiumok életképességének jobb megítélésére különféle vizsgáló módszereket hoztak
létre. Közülük gyakorlati jelentősége a postcoitalis és penetratiós teszteknek van, az újabb
vizsgálatok közül pedig az in vitro fertilisatióban is szerepet kapó dinamikus paramétereknek
(pl. “swim-up”-teszt) és a postcoitalis teszteknek (amelyek a spermiumok cervixnyákban
történő viselkedését vizsgálják).
5) Az infertilitást néha immunológiai tényezők magyarázzák. Gyanú esetén a steril párokat
vizsgálni kell: a nők serumában a sperma-agglutinineket, míg a férfi spermájában a
spermium-immobilizáló antitesteket.
Kezelés: – ahol lehet, etiológiai kezelést végzünk (pl. hyperprolactinaemia esetén annak
kezelése dopamin-agonistákkal, illetve a prolactinoma megoldása)
– szükség esetén gonadotropinokat, clomiphent, LHRH-készítményeket adunk
pulsatilis módon, valamint nemi hormon-substitutiót alkalmazunk. Utóbbival kapcsolatban
meg kell azonban jegyezni, hogy a hormonszint normalizálása sokkal könnyebb, mint a
spermatogenesis helyreállítása.
2.5.3.1.3. Impotentia
Az impotentia szónak tulajdonképpen kettős jelentése van: az impotentia coeundi közösülésképtelenséget
jelent, míg az impotentia generandi nemzőképtelenséget. Az utóbbi következménye
a férfi eredetű infertilitás (gyermektelenség) ill. sterilitás (meddőség), amellyel már
foglalkoztunk. E fejezet témáját csupán az impotentia coeundi képezi.
Impotentián (impotentia coeundi) értjük azt az állapotot, amelyben a férfi nem képes normális
nemi contactus megvalósítására az általa választott partnernővel. Az impotentia lehet teljes
vagy részleges. A nemi működés a férfiaknál 18-25 éves korban éri el maximumát. Az esetek
403