Klinikai endocrinologia

Vitatott kezelési formák: a pajzsmirigy totalis kiirtása, a hypophysis irradiatiója, metronidazol
vagy Lycurim használata. Kísérleti fázisban van az FK-506, pentoxyphyllin, cytokinantitestek,
botullinus-toxin A vizsgálata.
Az immunsuppressiv-kezelés csak az aktív, gyulladásos periódusban hat, s célja az immunpathologiai
paraméterek normalizálása, az ophthalmopathia evolutiójának meggátlására. A
aktivitás megítélésére – a klinikai tünetek mellett – MRI (T2 relaxációs idő), ultrasonographia
(belső szemizom reflex-vizsgálata), orbita-octreoscan, valamint a (vizeletben történő) glucosaminoglycan-ürítés
meghatározása szolgálhat.
A retrobulbaris irradiáció (2 Gy/nap, 10 alkalommal, két héten át) szintén csak heveny
gyulladásban hatékony, hatáserőssége a steroidokéhoz hasonló. Ellenjavallt acut visus-romlás,
vagy látótér-beszűkülés, valamint diabeteses retinopathia esetén, mert súlyosbíthatja
ezeket az állapotokat.
Súlyos esetekben (opticus neuropathia, eltorzító proptosis, állandó intraorbitalis fájdalom)
műtétek jönnek számításba. Decompressiós műtét indikált az V-VI. súlyossági stádiumban,
ha a cornea-laesio, vagy a n. opticus compressiója miatt súlyos látási zavarok lépnek fel,
melyek nem reagálnak konzervatív kezelésre. E műtétet acut esetekben, főleg endonasalis
behatolásból, speciális intézetekben végzik. A correctiós műtéteket viszont csak a betegség
inactiv periódusaiban szabad végezni. Ilyen műtétek: zsíreltávolítás transpalpebralis resectio
útján, a felső szemhéj-retractio sebészi correctiója, vagy a szemizmok műtéti korrigálása.
Periodikus endocrin és szemészeti vizsgálatok szükségesek a heveny tünetek lezajlása és
megfelelő kezelése után is, mert a folyamat bármikor kiújulhat, s ennek előrejelzésére nincsen
vizsgálati paraméterünk. A dohányzás mellett igen fontos a stessz-helyzetek elkerülése. Kezdetben
3 majd 6 havonta tanácsos ellenőrizni az EOP-ban szenvedő betegeket.
A pajzsmirigy autonómiái
Basedow–Graves-kóron kívül a leggyakrabban a pajzsmirigy autonómiái – az unifocalis autonómia
(melynek klasszikus formája a toxicus adenoma), a multifocalis autonómia (kifejlődött
formájában polynodularis toxicus golyva), ill. a disseminált autonómia (autonóm toxicus
golyva) – okoznak hyperthyreoticus kórképeket.
37. ábra: A pajzsmirigy functionalis autonómiái
2.2.3.1.2. Autonóm (toxicus) adenoma (Plummer-kór)
A functionalis autonómia legrégebben ismert formája. Göbös golyva – általában kerek vagy
ovális, gyakran kemény tapintatú, mobilis; az esetek többségében (kb. 75%-ában) egyetlen
göb észlelhető. Látható vagy – olykor csupán nyeléskor – tapintható.
Autonóm, azaz független a hypophysis TSH-secretiójától. Klasszikus formája thyreo-toxicosissal
jár (Plummer-kór: toxicus adenoma, szívelégtelenség, exophthalmia nélkül), de sok esetben
hiányoznak a hyperthyreosis tünetei. Főleg idősebbeknél, különösen nőknél gyakoribb.
187